A Rendszer
Az alapvető struktúra
AI-generated (ChatGPT)Illustration © Genesis Logic
A Genesis Logic értelmezése szerint a tudományos, vallási, spirituális és metafizikai világértelmezések metszéspontjában csak olyan értelmezés állhat meg, ami minden tudást, tényt figyelembe vesz, de semmit sem fogad el automatikusan igaznak, ami nem bizonyított.
Egy valóságértelmezés alapja ott kezdődik, hogy meghatározzuk a világ létezésének az okát. Ezt ma éppúgy, mint bármikor korábban, csak az intelligencia megnyilvánulásával tudjuk megindokolni. A materialista világkép hívei között ez nem egységes ugyan, de közöttük is jelentős azok aránya, akik az eddig felismert fizikai törvények összefüggései és logikája alapján a világot csak egy alapvető intelligencia megnyilvánulásaként képesek elképzelni. A rendszer értelmezésében az ateizmus valójában ennek az intelligenciának az elutasítása, ami egy szembenállás megnyilvánulása, tagadás, nem pedig egy önálló világértelmezés.
Ez az egyetlen olyan kiindulópont, ahol valamilyen szinten konszenzusra lehet jutni az elméletek dzsungelében. Ezt az alapvető intelligenciát feltételezve megállapíthatjuk, hogy minden világkép rendelkezik a megfelelő alappal, ami eljuttat a valóság felismeréséig és megértéséig. A különbségek abból adódnak, hogy hogyan értelmezzük ezt az alapvető intelligenciát. Istennek, Taónak, Dharmának, egyszerűen csak Felsőbb intelligenciának stb., és aztán milyen értelmezést építünk rá.
A Genesis Logic kísérletet tesz két jól ismert világértelmezés szintézisére, amely mindkettőből kizárja a dogmatikus magyarázatokat, és csak a tények felhasználásával alkot értelmezést, amely mindkét irányból értelmezhető.
A módszer egyszerű, de lényegre törő. Az alapfeltevés szerint a valóságot a tudományos kutatás tárja fel. A természettudományok felfedik az anyagi világ működésének alapvető törvényeit, a pszichológia pedig a tudat működésének törvényszerűségeit tárja fel. Ha azt a tudást, ami ma elérhető a számunkra, egy olyan értelmezési rendszerbe helyezzük, ami már több ezer éves, akkor egy olyan struktúrát fedezhetünk fel, amely egyébként teljesen láthatatlan maradna.
Az értelmezés alapja ezért a Biblia. Az eredeti héber szöveg alapján minden szónak olyan értelmezését kell megalkotnunk, ami a mai tudásunk szerint a legpontosabban értelmezhető. A szavak tehát meghatározások elnevezései a Bibliában, amit pontosan értelmezve és következetesen használva a teljes szövegben, egy olyan magyarázatot tár elénk a világ értelmezéséhez, amit más módon nem lehetséges elérni.
Ha a feltételezésünk helyes, akkor a Biblia olyan struktúrát fog felfedni, amit eddig azért nem láthattunk, mert a szöveg fordításai nem tükrözik pontosan a héber szerkezetet. A héber szavak, nevek, számok önmagukban is jelentést tartalmaznak, de a neveket természetesen nem fordítják le a fordítások, így ezek eleve rejtve maradnak.
A meghatározások megalkotásakor szükségünk van egy minél tömörebb meghatározásra, ha lehet egyetlen szóra vagy egy tőmondatra. Ezen felül viszont szükséges egy pontos meghatározás is. Ezért a Kifejezéstárban rögzítünk minden meghatározást és a létrehozás helyét is. Ha később valami miatt változtatunk egy meghatározáson, akkor azt csak úgy tehetjük meg, ha az minden korábbi szöveghelyen is megállja a helyét. A meghatározások viszont épülhetnek, lehetnek pontosabbak a későbbi megjelenések során, ezért, ha egy meghatározást pontosít a későbbi szöveg, akkor az eredeti meghatározást is megtartjuk, és a kibővített meghatározást is, hogy a meghatározás fejlődése nyomon követhető legyen.
Az első esszé konkrétan is bemutatja a módszert, az első meghatározások létrehozásával szolgálva példaként.