Lélek: tudat

Lélek: Tudat

Tudatos létezés.

1Mózes 1:2

A lélek szó értelmezése a meghatározásokon kívül esik. Isten lelke nincs a teremtett dolgok felsorolásában, csak megjelenik a teremtett világ felett. Isten megteremti az eget és a földet, ami tudattalanul létezik, sötétség vala a mélység színe felett.

Isten lelke nem lett meghatározva a szövegben, mégis Isten lelke lebeg a vizek felett.

A további felsorolásban sem szerepel Isten lelke, csak a második fejezetben, amikor is Isten meghatározza az embert, testet formál a földnek porából, és életnek lehelletét leheli az orrába, így lesz az ember élő lélekké.

Isten lelke ezért valójában a tudat, ami az emberi testen keresztül képes érzékelni a világot, az emberi test érzékszervei segítségével, és az emberi testtel azonosulva képes megjelenni a világban.

Isten lelke nem része a teremtett világnak, mert az a hat teremtési ciklus alatt részletesen le van írva, de Isten lelke nincs benne. Isten lelke nem az égben van, és nem jelenik meg a földön sem. Az emberi test meg van határozva, és az meg is jelenik az anyagi világban, ahogyan az idő, a tapasztalatok sora, a tulajdonságok, az érzelmek, mindent megtalálunk a hat nap leírásában, ami értelmezhető.

A tudat viszont érzékeli és megismeri a világot. A tudat által válik a világ tudatos létezővé. Az értelem sem a tudat tulajdonsága, hisz az is a teremtett dolgok között szerepel. A törvények között megjelenő összefüggések jelennek meg, mint értelem, ami az anyagi világban is megjelenik a tapasztalatok alatt.

A tudat viszont csak azonosul mindennel, amit megismer.

A tudat önmagában nem értelmezhető, nincs megjelenési formája, nincs akarata, nincsenek tettei. A tudat mindennel azonosul, amit megismer és megért, ezért a tudat mindig az, amit tud, amit eddig megismert.

Az élet lehellete így a megismerés kezdetét jelenti, amikor a tudat az emberi testen keresztül elkezdi megismerni azt, ami az anyagi világban megjelenik.

Isten lelke így nem más, mint a tudat, ami által a világ, melyet Isten teremtett, tudatossá válik önmaga létezésére, mert a megismerés alatt a tudat mindennel azonosul, amit megismer.