Mit jelent a világosság a Bibliában?
A világosság az értelmet jelenti, a törvények közötti összefüggések és következetesség felismerését.
A világosság felismerést jelent, a törvények felismerését és a törvények közötti összefüggések felismerését.
A törvények értelme és a törvények közötti összefüggések léteznek akkor is, ha senki sem érti őket. A korábbi elemzéseink szerint a törvények tudattalanul is léteznek, a mélység pedig a minőségi mutatója a tudattalanul jelen lévő törvényeknek és a törvények közötti összefüggéseknek.
A felszínen megjelenik az anyagi világ, ami érzékelhető, és ezért az, ami éppen megjelenik, megérthető, és a már megismert törvények közötti összefüggések is felismerhetőek.
A világosság által jelölt értelem ezért nem egy tulajdonság, hanem a megismerés szintje szerint a rendelkezésünkre álló felhasználható tudás.
A világosság előbb lett meghatározva, mint az ember, és a tudattól függetlenül is létezik, mert a törvények közötti összefüggések léte nem függ attól, hogy ismerjük-e őket, vagy sem. Ha nem ismerjük őket, akkor az értelem nem látható, tudattalanul irányítja az életünket és szabja meg az anyagi világ létezését. Az értelem, mint világosság viszont azt a tudást jelenti, amit már képesek vagyunk megismerni és megérteni.
A sötétség és a világosság valójában az értelem megjelenési módjai. Az értelem tudattalanul érzelmek és ösztönök formájában irányítja az életünket. Míg azt a részét, amit már megismertünk, a saját értelmünknek tekintünk, mert azonosulunk a tudásunkkal, de valójában az értelem létezik, mi csak megismerjük azt a tapasztalatok által.
A sorrend nagyon fontos, mert amikor az én struktúráját elemezzük, akkor tudnunk kell, hogy az értelem nem az én tulajdonsága, hanem a megismerés szintje. Az értelem létezik az én nélkül is, a tudattalan én rendelkezésére áll a teljes értelem, ami létezik a világban, mert az értelem léte nem függ attól, hogy mi mennyit ismerünk belőle jelenleg.