Legyen Világosság

AI-generated (ChatGPT)Illustration © Genesis Logic

Isten szava nem más, mint egy meghatározás létrehozása, ami az Ég részévé válik és meghatároz valamit, ami megjelenik az anyagi világban.

Isten szava: Törvény.

Törvények létrehozása, meghatározása.

1Mózes 1:3

Korábbi meghatározásaink szerint a Föld kietlen és puszta, és sötétség van a mélység színén, azaz tudattalanul létezik az anyagi világ.

A világosság megjelenése ezért, mint a sötétség ellentéte, a tudatosság megjelenését jelenti, mert a sötétség a tudattalan létezést jelenti a fentiekben.

Nincs viszont meghatározva, hogy mi válik tudatossá, nincs még érzékelő és érzékelés sem, ezért a tudatos létezést lehetővé tévő feltétel jelenik meg a tudattalan létezéssel szemben, ami az Értelmem meghatározását jelenti.

Nem arról van szó, hogy korábban ne lett volna jelen az értelem, mert a mélység valójában a tudattalanul jelen lévő törvények közötti összefüggéseket jelenti, melyek eddig is jelen voltak, mert minden, ami létezik, teljes harmóniában létezhet csak minden mással együtt, ami létezik. A törvények egymás feltételei is egyben, ezért minden törvény összefügg minden más törvénnyel, és együtt léteznek, együtt határozzák meg a megjelenő világot.

A világosság megjelenése azt jelenti ezért, hogy Isten törvényei nemcsak megjelennek az anyagi világban, hanem az anyagi megjelenés megfigyelésével megérthetők és felfoghatóak is, értelmezhető rendszert alkotnak, amit egy tudatossággal rendelkező lény képes megérteni.

A világosság az értelem megjelenését jelenti, mely így nem függ a tudattól és az érzékelőtől sem. Az értelem létezik az ég törvényei között, ezért megjelenik az anyagi világban is a tapasztalataink során.

Világosság: Értelem.

A világ törvényei között jelen lévő összefüggések, melyek a tudat által felfoghatóak és a világ érzékelése által a tudat képes felismerni ezeket az összefüggéseket. Az Égben és az anyagi világban is jelen vannak ezek az összefüggések, de a tudatossá válásuk jelenti a világosságot. Amíg senki sem ismeri őket, addig is jelen vannak, de addig sötétségként, tudattalanul vannak jelen.

1Mózes 1:3

Az értelem tehát szintén nem függ a tudatos létezéstől. Az értelem jelen van a világban akkor is, ha a világ élettelen, tudattalan és nincs jelen semmilyen megfigyelő, aki megérthetné.

A következő versben Isten látja, hogy jó a világosság. Ez a kijelentés nem minősítés, nem értékelés, mert még nincs meghatározva a jó és a rossz ellentéte. Itt a szöveg elején az, hogy: „Isten látá, hogy jó”, annyit jelent, hogy Istennek célja van a világosság meghatározásával, és a meghatározása megvalósítja ezt a célt.

Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől, ami így már konkrétan értelmezhető, mert az értelem jelen van a sötétségben is, tudattalanul is léteznek a világ törvényei közötti összefüggések, mint mélység. Ahhoz, hogy a világosság és a sötétség ne legyen azonos, el kell őket választani.

Az lesz így világos, amit a tudat már megértett a világ törvényeiből és a törvények közötti összefüggésekből, míg amit még nem ismer, amit még nem tud, az a sötétségben marad.

A Biblia egy külön verset szentel annak, hogy a világosság és a sötétség értelmezését elválassza egymástól, ezért addig, amíg az elválasztás nem történik meg, ez a két meghatározás ugyanazt jelenti.

A világban tehát jelen van az értelem. Nem a tudat által lesz értelem a világban, hanem Isten meghatározásai között van jelen az értelem, ami attól függően lesz világosság vagy sötétség, hogy a tudat ismeri-e.

A megismerés teszi világossá azt, ami létezik. Azt, ami létezik, de nem ismerjük a létezésének törvényeit és feltételeit, az sötétségként létezik a számunkra, és a tudat feladata a megismerés, a tudatossá tétel a tapasztalatok során a megismerés által.

Isten nemcsak elválasztja a sötétséget a világosságtól, hanem el is nevezi azokat.

Az elnevezés valójában konkrét meghatározást jelent, amire egy névvel tudunk hivatkozni, miután megismertük és megértettük.

Névadás: konkrét meghatározás.

Isten törvényeit felismerve, megértve és konkrétan meghatározva egy névvel tudunk hivatkozni a törvényre.

1Mózes 1:5

A Világosságot Nappalnak, a Sötétséget pedig Éjszakának nevezi Isten, ami a sötétség és a világosság elválasztása után egyértelműen elválasztja a tudattalan és a tudatos létezést.

Mivel az anyagi világot meghatározó törvényeket nevezi el Isten itt, ezért itt lényeges látnunk, hogy a tudatos létezés nem a földi nappalról kapta a nevét, hanem fordítva, a földi nappalok lettek elnevezve a tudatos létezésről nappalnak, mert nappal világos van, és a földi éjszakák lettek éjszakának nevezve a tudattalan lét nevéről, mert éjszaka sötét van. Ez talán nem tűnik olyan lényegesnek, de mégis az, mert ezek az elnevezések megelőzték az Ember megjelenését a földön, ezért az elnevezések alapvetőbb jelentőségűek, mint az, amire ezeket az elnevezéseket ma használjuk.

Nappal: Tudatos én.

1Mózes 1:5

Éjszaka: Tudattalan én.

1Mózes 1:5

A tudatos létezés csak úgy tud megvalósulni, ha a tudat érzékeli a világot, az érzékelése alapján meghatározásokat alkot, melyek leírják a tapasztalatait, és a tudat a meghatározásokkal képes azonosulni. Az érzékelés helyével is azonosul a tudat, a testtel, amin keresztül az érzékeléseket kapja, de a testtel is csak úgy tud azonosulni, hogy meghatározza azt és a test meghatározásával azonosul, mert a tudat csak azzal tud azonosulni, amit tud, amit megismert, ami világossá vált a számára.

A tudatos létezés így azt jelenti, amivel a tudat már képes azonosulni, ez pedig a tudatos én.

A tudattalan én így egy olyan elnevezés, ami csak a tudatos én nézőpontjából értelmezhető, mert a tudattalan én így mindent jelent, ami létezik. Minden törvényt, ami létezik az égben és minden összefüggést, ami a törvények között létezik.

A tudattalan én így azokat a törvényeket és összefüggéseket is ismeri, amiket a tudatos én megismer, mert azok nem szűnnek meg létezni attól, hogy a tudat megismerte őket. A tudatos én tudása ezért mindig a létező tudásnak az a része, amit ismerünk, míg a tudattalan én minden tudást és összefüggést jelent, ami létezik, és valójában a tudattalan én nem rendelkezik éntudattal, csak az elnevezésében használjuk az én szót, hogy értelmezni tudjuk, mint a tudatos én ellentétét, de valójában az ellentét sem valós.

Ahogyan Isten elválasztotta a sötétséget a világosságtól, úgy válik el a tudatos én is a tudattalan éntől. A sötétségben minden létezik, de csak azt képes a tudat értelmezni abból, ami létezik, amit már érzékelni képessé vált, ami világossá vált, ami ismerté vált.

A világosság nem szünteti meg a sötétséget, mert az, ami létezik, akkor is létezik, ha senki sincs a tudatában, ezért a világosság csak felfedi azt, ami korábban a sötétségben, ismeretlenül létezett a számunkra. A sötétség valójában csak azt jelenti, hogy olyan törvények vannak jelen, amiket még nem értünk és nem tudunk érzékelni sem.

Mivel Isten meghatározta a tudattalan létezés és a tudatos létezés közötti különbséget, ezért a megismerés szerint a teremtés megérthetővé válik. A tudat képessé válik megérteni mindent, ami létezik, és a törvények szerinti összefüggések alapján ez egy megismerési folyamatként jelenik meg a tudat számára.

A megismerési folyamat pedig megjelenik a tudat számára, amit a teremtés ciklusaiként képes a tudat megérteni.

Nap: Teremtési ciklus.

A nap mint egység az első fejezet alapján egy-egy teremtési ciklust jelent.

1Mózes 1:5

Első nap: Tudat, tudatos és tudattalan én, értelem.

A teremtés első ciklusa.

Az anyag, a tudatos és tudattalan lét megteremtése. Az Ember tudatos és tudattalan énjének meghatározása.

1Mózes 1:5

A teremtésnek nincs időrendje valójában. A későbbiekben az idő is meg lesz határozva, az idő értelme és jelentősége szerint, de itt még nincs.

Az itt megjelenő rendszer ezért nem egy időrend szerinti meghatározás, hanem a megértés szempontjából van felsorolva a teremtés. A törvények, melyek meghatározzák az anyagi világ létezését, egymásra épülnek, összefüggenek egymással, és ezek szerint az összefüggések szerint érthetőek meg.

A teremtés napjai, mint a teremtés ciklusai a megismerhetőségük szempontjából vannak sorba rendezve, mert csak a megadott sorrendben lehetséges megérteni őket. A megismert törvények közötti összefüggések megértése tesz képessé rá, hogy a további törvényeket is megismerjük, és a további törvényekkel való összefüggéseket is felismerjük.

CF