Éjszaka: Tudattalan én.

Éjszaka: Tudattalan én.

A tudattalan én mindent magába foglal, ami a világban megjelenik, amit a tudat megismerhet.

1Mózes 1:5

Az éjszaka egy név, Isten nevezi el a sötétséget éjszakának, miután elválasztotta a világosságot a sötétségtől.

A sorrend nagyon fontos. Isten megteremtette az eget és a földet: a törvényeket, melyek megjelennek az anyagi világban.

A törvények között összefüggések vannak: mélység, amelyek szintén megjelennek az anyagi világban, mivel az anyagi formában megjelenő törvények egymásra is hatással vannak. A mélység ugyan jelen van a világban, de nem lehet felfedezni az égben, nem elég a törvények ismerete a mélység megértéséhez.

Isten lelke lebeg a mélység színe felett, azaz az érzékelhető világban Isten lelke az anyagi megjelenéseket képes érzékelni, a felszínt.

Isten meghatározza a világosságot, mely a törvények közötti összefüggéseket jelenti: Az értelmet. Az értelem nem egy meghatározás, nem egy törvény, hanem a törvények közötti kapcsolati háló, amely nem meghatározható olyan formában, mint a törvények, hanem megjelenik az anyagi világban a törvények megjelenése által.

Az anyagi világban válik érzékelhetővé az értelem, a világosság, mely csupán a törvények ismeretével nem látható.

Az, ami megjelenik, az által válik világossággá, hogy a tudat érzékeli, megérti, megismeri, de az értelem jelen van a világban akkor is, amikor nincs jelen a tudat, amikor nem figyeli meg senki a világot.

A tudat nélkül az értelem mélységként van jelen, és a tudat azonosulása nélkül a mélységben a tudattalan én van jelen, ami így nem a tudatos én ellentéte, hanem mindent jelent, amit a tudatos én megismerhet.

Az éjszaka, a tudattalan én, mindent magába foglal, ami a világon megjelenik és megismerhető a tudat számára.