Hogyan igazolják a tapasztalatok a meghatározásainkat?
A jelenlegi tudásunk alapján megjelenik bennünk az akarat az alapján, hogy milyen értékeléseket tartalmaz a tudásunk. Ezek az értékelések elvárásokat támasztanak a jövővel kapcsolatban. Ha a megvalósuló jövő azonos azzal, amit elvártunk, akkor a tapasztalat alátámasztja a tudásunkat, ha nem, akkor megcáfolja, rámutat a tudásunk hibáira.
A valóság az Ég törvényei szerint jelenik meg az anyagi világban, amiből mi egyre többet vagyunk képesek érzékelni annak köszönhetően, hogy értékeljük a megjelenő valóságot.
Az értékelés kontrasztot hoz létre, ami érzékelhetővé teszi az Ég törvényeit. A megjelenő valóság egy részét leértékeljük, elutasítjuk, és a szemben álló részt felértékeljük, arra fókuszálunk. A valóság egy része így kiemelkedik és elválik az érzékelésünk számára, megismerhetővé válik.
Az így érzékelhetővé vált részét a valóságnak megfogalmazzuk, meghatározzuk. A meghatározásaink ilyenkor mindig tartalmazzák az értékelést is, ezért a meghatározásaink valójában tévesek, a megjelenő valóságnak csak egy részét írják le, az elutasított rész nincs benne a meghatározásban, ezért a tapasztalatok később megmutatják a másik oldalt is, az elutasított részt.
Az értékelés viszont nem része a valóságnak, csak ahhoz kell, hogy képessé váljunk a valóság érzékelésére, ezért a további tapasztalatok megmutatják, hogy az érzékelhetővé vált valóság valójában az értékelések nélkül felel meg a megjelenő tapasztalatoknak.
A tapasztalatok így folyamatosan cáfolják a korábbi elképzeléseinket, és az ismétlődés által egyre inkább képessé válunk értékelések nélkül megfogalmazni azokat a tapasztalatokat, amelyeknek az érzékelésére képessé váltunk.
Amikor már semmilyen értékelés sem jelenik meg bennünk a megjelenő tapasztalat során, akkor vagyunk képesek pontosan meghatározni azt, aminek az érzékelésére képessé váltunk a korábbi értékeléseinknek köszönhetően.
A tapasztalatok ismétlődnek, amíg bármilyen értékelés megjelenik bennünk a megjelenő valósággal kapcsolatban, hogy pontosan megértsük azt, amit tapasztalunk.
A megismerés során így egyre több részletét ismerjük meg a megjelenő valóságnak, és minél nagyobb tudással rendelkezünk, annál több törvény érzékelésére válunk képessé, mert a törvények közötti kapcsolati háló alapján minden új tudás további törvények megismerését teszi lehetővé.
Amikor már új törvény megismerésére vagyunk képesek, akkor az új törvényt újra elkezdjük értékelni, hogy kontraszt jöjjön létre, és képesek legyünk érzékelni az új törvény megjelenési formáit.