Miért nem ismerhető meg a jövő?
A jövőt a jelenlegi tudásunk alapján képzeljük el. A valóság az Ég összes törvénye szerint jelenik meg, ezért az a jövő, amit mi látunk, az akaratunkat tükrözi. A megvalósuló jövő akkor lenne látható, ha az Ég összes törvényét ismernénk, és minden összefüggést is ismernénk, ami a törvények között megjelenni képes a valóságban.
Isten a Hatodik napon befejezte a teremtést, a világ készen van, létezik. Megismerni a világot csak úgy lehetséges, ha időben és térben korlátozva, részleteiben ismerjük meg, mert egy az egyben a világ felfoghatatlan a tudat számára.
A világ érzékelése idő és térbeli korlátozás nélkül tiszta fény lenne, amiben semmi sem különül el semmitől. Képzeljünk el egy vetítőgépet, ami egy film képkockáit nem egymás után jelenítené meg 60 kép/másodperc sebességgel, ami az emberi érzékelés számára optimális, hanem minden képet folyamatosan sugározna a vászonra. A képek egymáson egy teljesen világos vásznat eredményeznének, amin semmi sem lenne kivehető, semmi sem különülne el semmi mástól.
A korlátozott érzékelésnek köszönhetően a világot elkezdjük megismerni, mert egymástól elkülönülten jelennek meg a tapasztalataink, amik egymástól elkülönülten mutatják meg az Ég törvényeit, melyek megjelennek a valóságban.
Az érzékelés így egy tapasztalati sor, ami nekünk múló időnek tűnik. A tapasztalatok alatt a tudásunk folyamatosan nő, és a megismert törvényeket is egyre több kombinációban ismerjük meg, így egyre több kapcsolati mintát ismerünk meg, ami a törvények között megjelenhet.
A tudásunk így mindig korlátozott, és a jövőt a jelenleg rendelkezésünkre álló tudás alapján vagyunk képesek elképzelni. Az elképzelt jövő egyre pontosabb, és egyre távolabb látunk az időben is előre, viszonylag pontosan. Az elképzelt jövő mindig korlátozott, de egyre közelebb áll a valósághoz, ahogy a tudásunk növekszik.
Az értékelésekkel ellátott tudásunk tovább bonyolítja a jövőkép alakulását, mert olyan tudásunk is van, ami az Ég törvényei között nem létezik. A téves értelmezéseink is alakítják az elképzelt jövőt, és a megvalósuló jövőben a tapasztalatok rámutatnak a téves tudásunkra, amit az elképzelt és a megvalósuló jövő közötti különbség mutat meg.
A jövőt akkor láthatnánk pontosan, ha az Ég összes törvényét pontosan ismernénk, és az összes lehetséges megjelenési formáját is ismernénk minden törvénynek. A megjelenési formák az értékelések függvényei is, így minden létező törvény minden lehetséges értékelését is ismernünk kellene és ezek az értékelt törvények is külön kapcsolati minták szerint jelenhetnek meg más törvények értékelt vagy értékelés nélkül megjelenő formáival.
Életünk a „teljes megismerésig” tart, így az ember élete alatt az elképzelt jövő fontos szerepet tölt be, mert a megvalósuló jövő alapján visszaigazolást kapunk arról, hogy a tudásunk mennyire pontos, hogy hol is tartunk az úton.