Hat nap és egy ráadás

Illustration © Genesis Logic

A világ létezése a ma rendelkezésünkre álló tudás alapján, de a Biblia értelmezési rendszerében olyan világképet tár elénk, ami nem következik egyetlen vallási értelmezésből sem, nem követel hitet tőlünk, de gondolkodásra hív, és az érvényben lévő általánosan elfogadott világnézeteinket alapjaiban kérdőjelezi meg.

A Genesis Logic rendszerében a hat nap hat teremtési ciklust jelent, melyek egymásra épülnek és meghatározzák azt, ami az anyagi világban létezik. Ezen felül pedig azt is meghatározzák, hogy az ember számára miért zajlik a világ létezése az időben, és miért lesz egy folyamatosan változó és kibontakozó folyamat az, ami valójában a hat teremtési ciklus alapján létezik, időtlenül létezik, és teljesen lezárul a hatodik nap végén.

„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala”

Az alábbiakban rövid formában, vázlatosan kerül bemutatásra a Genesis Logic alapjaiból a hat nap értelmezése, mely nagyon tömören összefoglalja a rendszer alapvetéseit.

Első nap: Tudat, tudatos és tudattalan én, értelem.

Első nap: Tudat, tudatos és tudattalan én, értelem.

A teremtés első ciklusa.

Az anyag, a tudatos és tudattalan lét megteremtése. Az ember tudatos és tudattalan énjének meghatározása.

Mózes1 1.5

A Biblia leírása szerint az anyagi világ olyan, mint egy projektor. Az anyagi világban megjelenik az, ami az égben, azaz a törvények világában meg van határozva.

A meghatározások egymásra épülnek, ezért minden további meghatározás a már megalkotott meghatározások között jön létre. Ebből következik, hogy a meghatározások sorrendje alapvető jelentőségű, mert egy meghatározást csak a már létező meghatározások képesek korlátozni.

A már létező meghatározások ezért mindig megadják a keretet a további meghatározásoknak. Az anyagi világban pedig szintén megjelenik minden korlát, ami már megjelent a meghatározásokban.

Az első nap a legalapvetőbb meghatározásokat jelenti, amik meghatározzák a világ alapjait. Ezek a meghatározások itt teljesen más képet festenek a világról, mint amilyennek jelenleg látjuk, mert nem az anyagi világ az alapvető, sőt. Az anyagi világ csak kivetülése a meghatározások világának, ahol nem az anyagi megjelenési formák az elsődlegesek, hanem a meghatározások egymásra épülése.

A tudat a legalapvetőbb meghatározás az első nap leírása szerint, aminek anyagi megjelenése sincs. A tudatnak nincs ellentéte. Isten lelke lebegett a vizek felett, de nincs szó Isten lelkének megteremtéséről, meghatározásáról, vagy bármilyen korlátozásáról, sem az anyagi megjelenési formájáról. Isten lelket: a tudat, egy olyan alapvető eszencia, amire még a Biblia sem ad magyarázatot. Ez elsőre furcsa lehet, de mivel minden más meg van határozva, ezért valójában ennek is megvan az értelmezhető jelentősége.

Az anyagi világban megjelenő meghatározások egymással kölcsönhatásban és függőségi viszonyban vannak, ezért az, hogy a tudatnak nincs meghatározása, azt jelenti, hogy a tudat léte nem függ sem a törvények létezésétől, sem az anyagi megjelenési formáktól.

A tudatos és tudattalan ének meghatározása az alapján történik meg, hogy a tudat mennyit ismer az égben lévő meghatározásokból. Amit ismer, az a tudatos én részévé válik, minden más a tudattalan én része. Ebből következik, hogy a tudattalan én mindent tartalmaz, ami létezik, a tudatos én pedig a tudattalan én azon része, amit a tudat már megismert.

A megismerési folyamat nem csak a meghatározások megismerését jelenti, hanem a meghatározások közötti függőségi és korlátozó viszonyok megismerését is. Minden meghatározásunknak sok-sok anyagi megjelenési formája van, attól függően, hogy milyen körülmények között, és milyen értelmezésekkel és értékelésekkel ellátva tapasztaljuk meg az adott meghatározás megjelenését.

Az értelem nem egy tulajdonság és nem is egy IQ szám. Az értelem a meghatározások közötti összefüggéseket jelenti. Minden már létező meghatározás korlátozza, keretek közé szorítja az újonnan megalkotott meghatározásokat. Ezek a korlátozások megjelennek az anyagi megjelenési formákban is, az anyagi világban. A korábban meghatározott törvény korlátozza később meghatározott törvényt, de ez a „korábban” és „később” nem időrendi sorrend, mert az idő is meghatározások eredményeként jelenik meg. A meghatározások megalkotásának a sorrendje határozza meg, hogy melyik meghatározás magasabb szintű, így korlátozó erejű a később megalkotott meghatározásokra nézve.

Az értelem ezeknek a kapcsolatoknak a felismerése. Az anyagi világban megjelennek a meghatározások, és a megjelenési formák megmutatják, hogy melyik meghatározás milyen keretek között képes létezni. Ezeknek a kereteknek a felismerése az értelem, amit a tudat csak felismer.

Az értelem ezért szintén egy alapvető meghatározás, amely nem a tudat tulajdonsága, hanem a meghatározások közötti kapcsolati háló felismerése.

Az első nap így a 4 alapvető meghatározás leírása, amelyek még semminek a megjelenését sem határozzák meg, de meghatározzák a meghatározások közötti kapcsolatok sorrendjét és logikai rendjét, és a megismerhetőség módját is, ami által tudatossá válnak a meghatározások.

A meghatározások olyanok, mint egy program valamelyik kódsora. Megérthetjük, megtanulhatjuk, hogy melyik kód mit csinál, de csak akkor látjuk a valódi működési módot, ha futtatjuk a programot. Az anyagi világban futnak az égben megírt kódsorok, és megjelennek az összefüggések, a hatás, az anyagi megjelenési formák.

Az anyagi világ érzékelhető, és itt nem csak a kódokat, a parancssorokat ismerhetjük fel, hanem minden összefüggést is, ami az ég törvényei között létezik. Az összefüggések az értelem megjelenése, ami sokkal több, mint ismerni a törvényeket.

Az első nap meghatározásai a legalapvetőbb törvények, amikhez minden más törvény alkalmazkodik, mert ezek az alapok. A materialista szemlélettel ellentétben a Biblia leírása alapján az anyagi világ a törvények megjelenési formája, és az anyagi világban válik érzékelhetővé a törvények közötti összefüggések láncolata. A tudat pedig az anyagi megjelenési formák érzékelése által képes felismerni a törvényeket és megérteni a köztük lévő kapcsolati hálót.

Második nap: Idő, jelenlét.

Második nap: Idő, jelenlét.

A teremtés második ciklusa.

A jelen pillanat, mint a megismerés forrása. A jelenlét, a jelen pillanat folyamatának a meghatározása. Az Ég, a törvények megismerésének kapuja, a jelen. Az idő: a múlt, jelen és jövő meghatározása.

Mózes1 1:8

A második teremtési ciklus az idő feltételrendszerének a megteremtése. Ez logikus és érthető, de jelentőségteljes is, mert minden teremtési ciklus a már létező meghatározásokra épül, azokhoz alkalmazkodva jelenik meg.

Az első ciklus alatt meg lett határozva, hogy a meghatározások megjelennek az anyagi világban, ahol megjelenik az egymáshoz való viszonyuk is. Az anyagi világban megtapasztalható formában jelennek meg Isten törvényei.

Az első ciklusban meg lett határozva a tudatos és tudattalan lét is, melyek váltakozva követik egymást, és így az ismétlés által az anyagi világban megjelenő törvények felismerhetővé válnak.

Az idő meghatározásának csak a tudatos én szempontjából van jelentősége és értelme, mert a tudattalan én számára a világ létezik. A tudatos én az, aminek a tudása folyamatosan változik. A tudatnak a megismeréshez szüksége van az időre, a tapasztalatok sorára, hogy az, amit már megismert, megjelenjen az anyagi világban, és a már megismert törvényekhez a tapasztalatai alapján újabbakat tudjon kapcsolni.

A tudásunk, amivel rendelkezünk, meghatározza, hogy mit vagyunk képesek érzékelni, mert csak a jelenlegi tudásunkhoz tudjuk hozzákapcsolni azt, amit újdonságként megtapasztalunk.

A tudásunk alapján az érzékelésünk is meghatározott, mert hiába van érzékszervünk valaminek az érzékelésére, ha nincs elegendő tudásunk a megértésére. Például, hiába forgatunk egy könyvet, ha nem tudunk olvasni, látni látunk minden betűt és minden szót, mégsem érthetjük meg a tartalmat.

Az idő megértésében a későbbi történetek sok segítséget adnak, mert Isten minden időben és minden helyen pontosan tudja, hogy mi fog történni, mit fogunk érezni, akarni, mire vagyunk képesek.

A törvények határozzák meg, hogy mit fog történni, a jelenlegi tudásunk csak az akaratunkat határozzák meg, mert az attól függ, hogy jelenleg mennyi és milyen tudással rendelkezünk.

A már létező világban a második teremtési ciklus törvényei szerint létrejön egy idővonal, amin haladva a tudat megismerheti az anyagi világ megtapasztalásán keresztül Isten törvényeit.

Harmadik nap: A tapasztalatok sora és fajtái.

Harmadik nap: A tapasztalatok sora és fajtái.

A teremtés harmadik ciklusa.

A törvények folyamatos ismétlődő megjelenése az anyagban. Az élő megjelenése az anyagban. Folyamatosan lehetőséget nyújt a megtapasztalásra, a megismerésre, a megértésre.

Mózes1 1:13

Az első ciklus az Ég és a Föld kapcsolatát határozza meg. A Földben, az anyagi világban jelennek meg az Ég meghatározásai. Egy meghatározás attól meghatározás, hogy meghatároz valamit, ami megjelenik az anyagi világban.

A tudat nem szerepel a meghatározások között, de az igen, hogy a világ tudattalanul létezik, és a tudat jelen van a tudattalanul létező anyagi világ „felett”. „Isten lelke lebeg a vizek felett”. A tudattalanul létező világot pedig a tudat megismeri az anyagi világ érzékelése által és így tudatossá válik az, ami az égben létezik.

A második ciklus alapján a tapasztalatok időben és térben elválasztva mutatják meg az Ég törvényeit, hogy felfoghatóak és elkülöníthetőek legyenek egymástól.

A harmadik ciklus a tapasztalatok sora, mely rendezett az alapján, hogy a tudat milyen tudással rendelkezik éppen, mert a már megismert törvények meghatározzák, hogy milyen törvények megismerésére vagyunk képesek. A már rendelkezésünkre álló tudás meghatározza, hogy minek a megismerésére vagyunk képesek jelenleg, mert csak azt vagyunk képesek érzékelni, amit a rendelkezésünkre álló tudáshoz tudunk kapcsolni valamilyen módon.

A rendelkezésünkre álló tudáshoz a törvények között létező kapcsolati háló alapján új tudás kapcsolható, és ezeket vagyunk képesek megismerni jelenleg, ezért a tapasztalatok sora is meghatározott sorrendben jelenik meg számunkra, hogy mindig olyan tapasztalatokban legyen részünk, amiben a megismerhetővé és elérhetővé váló törvények megjelennek olyan módon, hogy azt felfogni és értelmezni képesek legyünk.

Negyedik nap: Értelem, érzelem és a tudás elemeinek meghatározásai.

Negyedik nap: Értelem, érzelem és a tudás elemeinek meghatározásai.

A teremtés negyedik ciklusa.

Az értelem és az érzelem meghatározása, amik a tapasztalatok által a tudáshoz, a konkrét törvények (csillagok) megismeréséhez és megértéséhez vezetnek.

Mózes1 1:19

Az első ciklusban az Ég törvényei megjelennek a Földön. A törvény attól törvény, hogy meghatározza valaminek a létezését, ami megjelenik az anyagi világban. A tudat jelen van, és a tudatos én kiemelkedik a tudattalan létezésből az alapján, hogy elkezdi érzékelni azt, ami megjelenik az anyagi világban.

A második ciklus meghatározza az időt, hogy a tudat időben és térben korlátozott módon érzékelje az anyagi világot, hogy el tudja különíteni az ég törvényeit, külön-külön lesz képes érzékelni és felfogni azt, ami megjelenik az anyagi világban.

A harmadik ciklus a tapasztalatok sora, mely a törvények megismerhetősége szerint sorba rendezi a tapasztalatokat, és mindig a megfelelő tapasztalatot jeleníti meg a tudatnak. A már ismert törvények meghatározzák, hogy minek a megismerésére vagyunk képesek jelenleg, mert a törvények közötti kapcsolati háló alapján csak azt tudjuk megismerni, amit a jelenlegi tudásunkhoz tudunk kapcsolni, ezért a tapasztalati sor a megfelelő sorrendbe rendezi a megismerendő törvényeket.

A negyedik ciklus az Ég törvényeinek az ételem által megfogalmazott formái, konkrét meghatározások, melyek csillagokként ragyognak a tudat számára. Az értelem meghatározásokat alkot a tapasztalatokból, melyek alapján még tisztábban képes érzékelni a megjelenő tapasztalatokat.

A tudatos én így kiemelkedik a tudattalan létezésből az által, hogy a megalkotott meghatározásaival azonosulva létezik az anyagi világban és a már megismert tudása énként jelen van a világban.

A tudat fénye a tudás, amivel rendelkezik, és a tapasztalatok alapján mindig új tudás válik elérhetővé és megismerhetővé a számára.

A negyedik ciklus így meghatározza a megismerhető tudást elemenként, meghatározásokként, az értelem által meghatározható egységekként.

A megismerhető tudásból a már ismert tudás a tudatos én része, a még nem ismert tudás pedig tudattalanul létezik. A tapasztalatok során a még nem érzékelhető és nem megismerhető tudás érzelmi hatásokként hat a tudatra, mert még nem rendelkezik olyan tudással, amihez kapcsolni tudná azt, ami megjelenik a tapasztalatai alatt.

A tudattalan én így mindig minden törvényt tartalmaz. A törvények egy része már ismert, ez lesz a tudatos én, egy része már érzékelhetővé vált, ez lesz a megismerhető tudás, ami megjelenik a tapasztalatokban, egy része még nem megismerhető, de már érzelmek szintjén megjelenik a tapasztalatokban, és a többi még érzelmi szinten sem érzékelhető törvények még teljesen elérhetetlenek a tudat számára, majd csak a tudás növekedésével válnak érzékelhetővé.

Ötödik nap: A megismerés folyamata.

Ötödik nap: A megismerés folyamata.

A törvények meghatározása érzelmek megjelenéseként, majd megismert, tudatos formában és információkként, melyek által megismerjük őket, megbizonyosodunk róluk és tudatos énünk részévé válnak.

Mózes1 1:23

A megismerés folyamata a tudás egymásra épülése szerint valósul meg a törvények közötti kapcsolati háló szerint. Azok a törvények, amiket még semmilyen módon sem tudunk a meglévő tudásunkhoz kapcsolni nem érzékelhetőek a számunkra a tapasztalataink során.

A folyamat a következőképpen néz ki:

A már megismert törvények alkotják a tudatos ént. A tudat azonosul azzal, amit megismert, az értelem által meghatározásokká összeillesztett információk alkotják a tudatos ént.

A már megismert törvények lehetővé teszik azon további törvények megismerését, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a már ismert törvényekhez. Ezek megjelennek a tapasztalatainkban, melyek a harmadik teremtési ciklusban meg lettek határozva, hogy pontosan olyan tapasztalatokat éljünk meg, amik az éppen megismerhető törvényeket jelenítik meg a számunkra.

A tapasztalatok során olyan törvények is megjelennek, amiket még nem tudunk a tudásunkhoz kapcsolni, mert a meglévő tudásunk még nem képes megmutatni azt a kapcsolati hálót, amely alapján már értelmezni tudnánk, de az információk már jelen vannak a tapasztalatainkban. Ezek az információk, melyek még nem kapcsolhatók a tudásunkhoz, érzelmekként jelennek meg először, és ahogy növekszik a tudásunk, a korábbi érzelmeink is értelmezhetővé válnak, és újabb információk válnak érzékelhetővé, melyek újabb érzelmek megjelenéseként jelennek meg először a számunkra.

Az ötödik nap, a megismerés folyamata alapján ezért az új törvények először mindig érzelmi szinten jelennek meg, melyek a vizekből, a tudattalanból válnak érzékelhetővé. Ahogyan a tudásunk növekszik, az érzelmeink egyre inkább értelmezhető információvá válnak, így a szárnyas repdesők, mint információk jelennek meg, melyeket még nem tud az értelem meghatározásokká összeilleszteni, de már érzékelhetőek.

A madarak megjelenése azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló információkból már konkrét meghatározásokat tudunk alkotni, meghatározásokat hozunk létre, melyek a tapasztalatainkban megjelennek és a folyamatosan ismétlődő tapasztalatokhoz igazítva a meghatározásainkat egyre konkrétabb formát vesznek fel.

A tudás növekedésével mindig új érzelmek jelennek meg, a vizekben az élő állatok, és újabb információk érzékelésére válunk képessé, így egyre növekszik a madár is.

Szaporodik és sokasodik az érzelem és az információ a megismerés során, és növekszik a tudás, ami tudatossá válik.

Ez így a megismerés folyamata, amit az ötödik teremtési ciklus leír.

Hatodik nap: Az összes tapasztalat anyagi formáinak meghatározása.

Hatodik nap: Az összes tapasztalat anyagi formáinak meghatározása.

Az anyagi szinten is megjelenő életformák és élőlények meghatározása, melyek által megjelennek a törvények a világban. Ezen élőformák működése és ciklikusságuk is meghatározásra kerülnek a megismeréshez szükséges mértékben. Ismétlődésük addig tart, amíg el nem érik létezésük célját, ami a teljes megismerés. Az ember életében is mindaddig jelen vannak a tulajdonságok, érzelmek és tapasztalatok, ameddig meg nem ismeri Isten minden törvényét.

Mózes1 1:31

A hatodik nap az állatok meghatározásával kezdődik. Az állatokat tulajdonságokként határozzuk meg, mert a tapasztalatok során az érzékeléshez szükséges az értékelés, ez viszont csak később kerül részletezésre a harmadik fejezetben.

A megjelenő tapasztalatok az alapján teszik érzékelhetővé a törvényeket, hogy a tapasztalatainkat elkezdjük értékelni. Kontrasztot hozunk létre az által, hogy a megjelenő valóság egy részét elutasítjuk, rossznak értékeljük, egy másik részét pedig jónak, kívánatosnak.

A valóságban megjelenő törvények így válnak érzékelhetővé, így különülnek el abból a teljes harmóniából, ahogyan valójában léteznek.

Az értékelés hatására a jó és rossz között egy határvonal jön létre, ami elválasztja a megjelenő valóságot. A jó és rossz közötti határvonal teszi érzékelhetővé a megjelenő törvényt, az értékelés hatására válik elválasztható információvá az, amit érzékelünk.

Az értékeléseink változásával pedig még részletesebben ismerjük meg azt, ami megjelenik.

Az állatok, mint tulajdonságaink elnevezései jelennek meg a Biblia szövegében, mely az értékelt valósághoz való hozzáállásunk szerint újabb és újabb nézőpontokból mutatja meg a tapasztalatainkat, és így még részletesebbé válik a megismerés.

A tulajdonságainkat is felosztjuk a jó és a rossz értelmezéseink szerint, így fejlesztendő és kerülendő tulajdonságok jelennek meg az életünkben, de valójában a teljes megismeréshez minden tulajdonság szerint meg kell ismernünk a tapasztalatainkban megjelenő törvényeket, hogy az adott törvény minden megjelenési formáját megismerhessük. További törvények megjelenésénél pedig a törvények közötti kapcsolati háló is más-más megjelenési módokat tesz lehetővé más-más tulajdonságok szerint.

A megismerés során a tulajdonságok is érzelmi szinten jelennek meg, melyeket nem tudunk pontosan meghatározni, csak azt tudjuk meghatározni, hogy hogyan jelennek meg a tulajdonságok, milyen reakciókat eredményeznek, ezért az állatok is élők, azaz folyamatosan változnak, de nem a tudattalanból, nem a vizekből jönnek, hanem a szárazon élnek, azaz a megismert törvényeket ismerjük meg általuk egyre több nézőpontból, egyre több megjelenési módban.

A tapasztalatok folyamatosan ismétlődnek, minden lehetséges értékelés szerint megjelennek a tapasztalatokban a törvények, melyeket megismerünk, és folyamatosan változnak az érzelmeink és a tulajdonságaink az ismétlődő tapasztalatok alatt. Mindez addig ismétlődik, amíg minden lehetséges megjelenési formát megismerünk. A megismerés során így egyre kevesebb érzelem és tulajdonság jelenik meg, mert a megismert törvényeket egyre tisztábban látjuk, míg végül már a jó és rossz értékelések nélkül is érzékelhetőek maradnak a tapasztalatokban, tudatossá válnak.

Az ismétlődő tapasztalatok során az érzelmek és a tulajdonságok megszűnnek, ahogy a tudásunk nő, és ítéletmentesen leszünk képesek látni azt, amit megismertünk.

A tudásunk növekedésével új törvények megismerésére, érzékelésére válunk képessé, melyeket újra a jó és rossz érzékelésekkel ellátva leszünk képesek érzékelni, és újra a megjelenő érzelmek és tulajdonságok teszik lehetővé, hogy minden megjelenési módjukat megismerjük. Az ismétlődés így sokszor csak körforgásnak tűnik, mert ugyanazokat a tapasztalatokat éljük át, de valójában egy spirálisan emelkedő megismerési utat jelentenek az ismétlődő tapasztalatok, melyek a teljes megismerés után újra kezdődnek mert új törvények érzékelésére válunk képessé a megismerés során.

Mivel az új törvények a törvények közötti kapcsolati hálók alapján válnak elérhetővé az érzékelés számára, így a kapcsolati hálók miatt a korábban teljes mértékben megismert törvények az új törvények megjelenésével az életünkben további nézőpontokból, további értékelések szerint, további tulajdonságok szerint is megismerhetővé válnak, és a későbbi tapasztalatokban újra visszatérnek, ami megint csak körforgásnak tűnhet, de az újonnan megjelent törvények fényében mégis a megismerés folytatását jelentik.

Ezt a rendkívül bonyolult folyamatot fejti ki egyre részletesebben a Biblia, melyben a törvények a megismerhetőségük sorrendjében vannak bemutatva, mint egy jól felépített tananyag, ami segít eligazodni a tanulás során, amikor már képesek vagyunk értelmezni azt, ami a Biblia történeteiben megjelenik.

A hatodik nap az emberi test meghatározásával folytatódik, amin keresztül a tudat az anyagi világ érzékelését megkapja. Az emberi test egy terminál, amin keresztül az anyagi világot érzékeljük.

A tudat nincs jelen az anyagi világban, az első versek kimondják, hogy Isten megteremtette az Eget és a Földet, de a tudat nincs a teremtett dolgok között:

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet… és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett.”

A tudat azzal azonosul, amit megismer, de az emberi test az anyagi világban jelen van, így a test megjelenését is törvények határozzák meg, ahogy az érzékelést is, mely a test érzékszerveinek az érzékenysége és sebessége szerint van meghatározva térben és időben is.

A tudat ezért a testtel is azonosul, teljessé válik az azonosulás az érzékelés helyével, ezért tekintjük magunkat az emberi testtel azonosnak, amíg a megismerés során nem jutunk el annak felismeréséig, hogy valójában a tudásunkkal vagyunk azonosak.

A tudat megismeri a világot a tapasztalatok alapján, ezért lényeges a fenti idézet. A … helyén ez áll:

„A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén”

A világ létezik az Ég törvényei szerint, amit a tudat elkezd megismerni, és a megismerés során tudatossá válik az, amit megismert. A tudattalanul létező világ így az ember által válik tudatosan létezővé, aki időben és térben elválasztva, a jó és rossz értékelésekkel érzékelhetővé teszi az anyagi világban megjelent törvényeket, melyek először érzelmek formájában jelennek meg (vízi állatok), majd információvá válnak (madarak), később a tulajdonságai révén a megismert törvényeket minden lehetséges megjelenési módon megismeri (állatok), míg végül értékelések nélkül is tudatosan léteznek már a megismert törvények, így válnak az ember részévé, tudatosan létezővé.

A hatodik nap alapján az elválasztás, mely szerint az embert férfiúvá és nővé teremti Isten, így pontos értelmezést kap, nem, mint az emberi test szerinti nemek meghatározása, hanem mint a tudatosodás folyamata.

A világ tudattalanul létezik, és a megjelenő törvények először tudattalanul jelennek meg. Érzelmek és tulajdonságok határozzák meg az embert melyek a tapasztalatok alapján értelmezésre kerülnek és az ember részévé válnak, majd a tapasztalatok során az érzelmek és a tulajdonságok folyamatosan eltűnnek a megismerés során, és teljesen tudatosan fognak létezni az ember által a megismert törvények.

Az érzelmek is tudatosnak tűnnek, a tudat az érzelmekkel is azonosul, mert azokat érzékeli a tapasztalatai során, ezért azokkal is azonosul, ahogyan a tulajdonságokkal is. Saját tulajdonságaikén éli meg a megjelenő tulajdonságokat. Az érzelmek és a tulajdonságok viszont nem jelentenek tudást, nem a megjelenő törvények vannak meghatározva, hanem a hatásuk és a megjelenési formáik.

A tapasztalatok során nem a tudat irányít, csak az érzelmek és tulajdonságok határozzák meg az ember reakcióit a megjelenő tapasztalatokra, így egy olyan én irányít, amit a tudat nem ismer még. A tudattalan én, a megjelenő törvények szerint jelenik meg annak függvényében, hogy a tudatos én mit tartalmaz, milyen tudás birtokában van, ezért a tudatos én meghatározása meghatározza a tudattalan ént is, de a tudat mindig csak azt ismeri, ami tudatossá vált, amit érzékelni és értelmezni képes jelenleg.

Igy jelenik meg az értelme a látszólagos mondattani hibának a szövegben, ami szerint:

„Teremté tehát az Isten az embert”,

egyes szám harmadi személyben, és

„férfiúvá és asszonynyá teremté őket”,

többes szám harmadik személyben.

Hetedik nap: Tudatos létezés.

Hetedik nap: Tudatos létezés.

A teremtés hetedik ciklusa. A jelen pillanatban megélt tapasztalatok sora, amely innentől fogva állandó. A hetedik nap a jelenben való tudatos létezésre való felszólítás, mely a második ciklus alapján meghatározott.

Mózes1 2:3

A hatodik nappal a teremtés lezárult.

„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.”

A hetedik napot megszenteli Isten, és nem hoz létre több meghatározást, a világ kész, létezik.

A teremtési ciklusok alapján a világ nem úgy létezik, ahogyan mi emberek azt megtapasztaljuk. A második ciklus törvényei határozzák meg az időt olyan módon, ahogyan azt mi emberek érzékeljük, de a világ a leírás alapján nem a jelenben létező világot jelenti.

Ha végigmegyünk a hat nap leírásán, a teremtés ciklusain, akkor egyértelműen megmutatkozik, hogy az idő az érzékelés korlátozása miatt szükséges, hogy a világot részleteiben tudjuk megismerni.

A világ úgy létezik, ahogyan egy film létezik a szalagon, de ahhoz, hogy a film tartalmát fel tudjuk fogni, meg tudjuk érteni, egymás után kell megnéznünk a képkockákat olyan sebességgel, ami a számunkra ideális. Képzeljük el, hogy mit értenénk meg egy két órás filmből, ha olyan sebességgel néznénk végig, hogy öt perc alatt a végére érnénk, vagy éppen, ha öt nap alatt érnénk a végére. Ha minden képkocka egyszerre lenne kivetítve, akkor pedig egy teljesen fényes filmvásznat látnánk csak, amin semmit sem lehetne látni.

A harmadik nap a tapasztalatok sora és fajtái, nem a jelen pillanat meghatározását jelenti, hanem minden tapasztalatot, ami létezik, amit valaha megéltünk, vagy meg fogunk élni.

A negyedik nap nem a jelenleg rendelkezésünkre álló tudás és annak elemei meghatározásonként, hanem minden meghatározás, ami létezik. Számunkra olyan meghatározások, amiket a múltban ismertünk meg, és olyanok, amiket majd csak a jövőben fogunk megismerni, de a negyedik napon minden meghatározásra került.

Az ötödik nap a megismerés folyamatát írja le, és megmutatkozik, hogy a törvények megismerése csak meghatározott sorrendben lehetséges, mert a rendelkezésünkre álló tudás meghatározza, hogy minek a megismerésére vagyunk képesek jelenleg.

A hatodik nap nem csak a tapasztalatok anyagi megismerési formáit határozza meg, hanem azt is, hogy milyen sorrendben, milyen logika szerint kell, hogy megjelenjenek, újra és újra, más-más érzelmek jelenlétében és más-más tulajdonságok szerint értelmezve.

Számunkra, emberek számára a világ a jelenben érzékelhető, csak a jelen érzékelésére vagyunk képesek, de a Biblia leírása szerint a világ létezik teljes egészében. A világot úgy tapasztaljuk meg, mint egy filmet, pillanatról pillanatra. A múlt és a jövő csak a képzeletünkben létezik annak alapján, amennyit eddig megismertünk a világot meghatározó törvényekből, ezért a tudásunk növekedésével a múlt és a jövő mindig változik, hogy a jelenlegi tudásunkat tükrözze, de a valóság az alapján létezik, amit Isten meghatározott a hat teremtési ciklus alapján.

A hetedik nap ezért a létezés maga, ami számunkra az időben zajlik, de Isten számára a világ létezik teljes egészében és a második fejezet elején ezt nyíltan kijelenti a Biblia szövege. Miután ezt a kijelentést megtette, úgy folytatódik a szöveg, hogy:

„Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek.”

A biblia leírásai innentől kezdve az ember számára megjelenő módon, időben mutatja be az Ég törvényeit olyan módon, ahogy az az ember számára felfogható és megérthető.

Látszólag egy második teremtéstörténet kezdődik, de valójában a hat nap alatt meghatározott törvények alapján a világ létezik, és a tudat megismerési folyamata szerint időrendben kerül bemutatásra a világ.

A hetedik nap a tudatos létezés, amiben mi a jelen pillanatot érzékeljük, mely a világ egy kicsiny szeletét mutatja csak meg, hogy ne csak egy nagy fényes napként ragyogjon a világ, melyben semmi sem különül el semmitől, semmi sem ismerhető meg, hanem a korlátozott érzékelésnek, ami egy idővonalon valósul meg, megismerhetővé váljon a világ minden részletében.

A hetedik nap a Biblia szövegében egy újra és újra visszatérő felszólítás is, a hetedik nap ünnep a történetekben, amikor nem szabad dolgozni. Ennek az értelme valójában az, hogy a hetedik nap mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy a világ létezik, nem mi alakítjuk a világot, csak a korlátozott tudásunk, a korlátozott érzékelésünk, és a jelenlegi tudásunk szerint megjelenő szabad akarat miatt látjuk a világot olyannak, amit mi alakítunk.

A Biblia szövegében Isten sokszor megjövendöli azt, hogy mi fog történni, sőt, azt is, hogy az emberek hogyan fognak reagálni, mi történne, ha így vagy úgy döntenének, és azt is, hogy végül hogyan fognak dönteni és mi fog történni.

Az ilyen leírások mindig visszautalnak a teremtés ciklusaira, és a hetedik nap jelentésére.

A hetedik nap, ami az első ünnepnap a bibliában, folyamatosan rámutat arra, hogy a múltat és a jövőt csak a jelenlegi tudásunk szerint látjuk, de a jelenben megjelenő tapasztalatok mindig a világ összes törvénye szerint jelennek meg, amiből mi egyre többet vagyunk képesek érzékelni, ahogyan a tudásunk növekszik.

A tudásunk csak a tudatos jelenléttel képes növekedni, mert a múltban és a jövőben csak a jelenlegi tudásunk képes megjelenni, új információ nem. A múlt és jövő jelentősége mégis fontos az alapján is, ahogyan mi elképzeljük, mert a már megismert törvényeket képesek vagyunk olyan formákban is elképzelni, ahogyan az a valóságban nem jelenhet meg, de azt, hogy végül mi jelenhet meg a valóságban és mi nem, azt is csak a megvalósuló jelenben látjuk, a jelen tapasztalatai adnak visszaigazolást arról, hogy az, amit elképzeltünk megvalósítható, lehetséges-e.

A tudásunk szerint elképzeljük a jövőt, képessé válunk tervezni, egyre távolabb, egyre nagyobb intervallumban, de mindig a megvalósuló jövő, a valóság mutatja meg a jelenben, hogy az eddigi tudásunk mennyire felel meg a valóságnak, ami végül megtörténik.

A hetedik nap most van, mindig most van. A hetedik nap nem a folyamat, amit megélünk, hanem a létezés. Mi emberek mindig csak az idővonalon éppen megjelenő jelen pillanatban vagyunk a valóságban, de a valóság, a hetedik nap létezik, mindig is létezett és mindig is létezni fog, mi pedig ebből a valóságból mindig csak a tudatos jelenlét által érzékelhetjük azt a pillanatot, ami éppen megjelenik a számunkra.

Ahogyan egy filmből is éppen azt a képkockát látjuk, amit a vetítőgép éppen megjelenít, úgy a valóságból is éppen annyit vagyunk képesek érzékelni, ami éppen megjelenik az érzékszerveink számára, de a film létezik az elejétől a végéig attól függetlenül is, hogy mi éppen melyik részletét látjuk.

CF