Materializmus, hit és a valóság keresése.

Ma két lehetőség adott számunkra. Vagy materialista világképpel rendelkezik valaki, vagy hívő. Valójában persze a materialista világkép is egy hit, mint bármelyik vallás, de ez a „vallás” nyújtja a legnagyobb szabadságot a benne hívőknek, a szabad akarat megélésének legerőteljesebb formája. A tudat fejlődésének nagyon fontos lépcsőfoka, amikor képesek vagyunk minden „felsőbb” irányítást kizárni, és teljes mértékben önállónak és szabadnak érezni magunkat.

Ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a lehetőségeinket, azt láthatjuk, hogy majd minden vallás hatalmas mértékben dogmatikus. Például, elolvasva a Bibliát, elég nehéz megérteni, hogy miért ragaszkodnak a keresztény egyházak olyan magyarázatokhoz, melyek megalapozzák a vallások fajtáit és miért vannak olyan komoly szembenállások a különböző egyházak között.

Ha a materialista világképet vesszük górcső alá, ha megvizsgáljuk, hogy milyen bizonyítékokra támaszkodunk e téren, akkor nagyon meglepő eredményre jutunk. Minél mélyebbre ásunk a fizika törvényeinek értelmezésében, annál több ellentmondást találunk, melyek magyarázatai éppoly dogmatikusak, mint a szentírások magyarázatai. Sőt, van itt egy óriási probléma, ami olyan akadályt képez a kutakodó elme számára, mely szinte legyőzhetetlen. Szinte.

A fizika törvényei után nyomozva olyan megfogalmazásokat és magyarázatokat találunk, melyek még a vallások dogmáinál is érthetetlenebbek. Ha egy fizikus a hullámelméletekről tanul és megkérdezi, hogy miért működik az elektron így, senkitől sem kap értelmes választ, sőt. Még a szándékától is eltérítik.

Fogd be a szád és számolj!

Ez a leghíresebb válasz, mely mára szállóigévé vált. A hullámelmélet működik, használjuk fel, számoljuk ki, alkalmazzuk. Majd, ha nyugdíjba ment a fizikus, ha visszavonult, akkor foglalkozhat ilyen jellegű kérdésekkel, de ha fiatalon ilyen „filozófiai” kérdésekkel foglalkozik, akkor senki sem veszi komolyan, mint fizikust.

Olyasmit kell letenni az asztalra, ami felhasználható, ami „értékes”, ami hasznot hoz. Hogy miért és hogyan működik, az lényegtelen, az a lényeg, hogy működik.

A fizika törvényei léteznek, de hogy miért épp olyanok, amilyenek, vagy hogy hogyan jöttek létre, arra nincs még megközelítő magyarázata sem a materialista világképnek. Egy tudós nem tehet fel ilyen kérdéseket, mert hamar filozófussá minősül a többi „tudós” körében.

Newton még teljes mértékben arra törekedett, hogy feltárja a valóság működését meghatározó törvényeket. Elsődleges motivációja a megértés iránti vágy volt. Einstein hasonlóképpen azt akarta megérteni, hogy a valóság miért úgy működik, ahogyan azt érzékeljük, következtetései azonban egyre inkább arra korlátozták a magyarázatot, ami anyagi formában megjelenhetett, megfigyelhető és mérhető volt. Planckkal a hangsúly egyre inkább az anyag gyakorlati felhasználása felé tolódott, ahelyett, hogy a mélyebb kérdésre kereste volna a választ: miért úgy működik a valóság, ahogyan működik.

Ha visszatérünk a kályhához, nem fogadunk el semmit készpénznek, hanem valódi magyarázatokat keresünk, akkor a materialista világképben is egyre több és egyre érthetetlenebb dogmába ütközünk, melyeket kétségbe vonni még a vallási dogmáknál is nagyobb „bűn”. Tudománytalannak fogunk minősülni, ha ezekre a dogmatikus alapokra akár csak rákérdezünk.

A legtiszteletreméltóbb hozzáállásnak mindig is a tudós, a kutató hozzáállását tartottam, aki megérteni akarja a világot. Ma már nem ezt jelenti tudósnak lenni. Ma felhasználni kell a tudást, anyagi értelemben kell hasznot hoznia a kutatásoknak. Aki valóban a megértésre törekszik, az kiszorul a tudományok elfogadott világából, és csak a tudományok peremterületének tartott filozófiai minősítésre számíthat, melynek nincs haszna a ma leginkább érvényes értékrendszer szerint, ahol a legfőbb úr, a legnagyobb érték, a Hatalom. Mértékegységet is rendelhetünk ehhez a meghatározáshoz: Pénz! A tudós akkor számíthat pénzre a kutatásaihoz, ha azok még nagyobb anyagi haszonnal kecsegtetnek.

Ha valódi tudásra szomjazunk, először is el kell vetnünk minden olyan meghatározást, aminek nincs megfelelő magyarázata. Minden dogmát ki kell selejteznünk, legyen az vallási vagy tudományos, és csak olyan magyarázatokat fogadhatunk el, melyek nem mondanak ellent tapasztalatainknak. Ennek az lesz az eredménye, hogy jelenlegi világképünk összeomlik, és olyan magyarázatokhoz jutunk, melyeket sem a vallások, sem a tudományok nem fogadnak el. Ez logikusan következik a fentiekből, de elfogadni már sokkal nehezebb. Mi marad így a jelenleg rendelkezésre álló világképeinkből?

Ami marad, az a valóság.

CF