Hatodik nap: Az összes tapasztalat anyagi formáinak meghatározása.
Hatodik nap: Az összes tapasztalat anyagi formáinak meghatározása.
Az anyagi szinten is megjelenő életformák és élőlények meghatározása, melyek által megjelennek a törvények a világban. Ezen élőformák működése és ciklikusságuk is meghatározásra kerülnek a megismeréshez szükséges mértékben. Ismétlődésük addig tart, amíg el nem érik létezésük célját, ami a teljes megismerés. Az ember életében is mindaddig jelen vannak a tulajdonságok, érzelmek és tapasztalatok, ameddig meg nem ismeri Isten minden törvényét.
1Mózes 1:31
A hatodik nap az állatok meghatározásával kezdődik. Az állatokat tulajdonságokként határozzuk meg, mert a tapasztalatok során az érzékeléshez szükséges az értékelés, ez viszont csak később kerül részletezésre a harmadik fejezetben.
A megjelenő tapasztalatok az alapján teszik érzékelhetővé a törvényeket, hogy a tapasztalatainkat elkezdjük értékelni. Kontrasztot hozunk létre az által, hogy a megjelenő valóság egy részét elutasítjuk, rossznak értékeljük, egy másik részét pedig jónak, kívánatosnak.
A valóságban megjelenő törvények így válnak érzékelhetővé, így különülnek el abból a teljes harmóniából, ahogyan valójában léteznek.
Az értékelés hatására a jó és rossz között egy határvonal jön létre, ami elválasztja a megjelenő valóságot. A jó és rossz közötti határvonal teszi érzékelhetővé a megjelenő törvényt, az értékelés hatására válik elválasztható információvá az, amit érzékelünk.
Az értékeléseink változásával pedig még részletesebben ismerjük meg azt, ami megjelenik.
Az állatok, mint tulajdonságaink elnevezései jelennek meg a Biblia szövegében, mely az értékelt valósághoz való hozzáállásunk szerint újabb és újabb nézőpontokból mutatja meg a tapasztalatainkat, és így még részletesebbé válik a megismerés.
A tulajdonságainkat is felosztjuk a jó és a rossz értelmezéseink szerint, így fejlesztendő és kerülendő tulajdonságok jelennek meg az életünkben, de valójában a teljes megismeréshez minden tulajdonság szerint meg kell ismernünk a tapasztalatainkban megjelenő törvényeket, hogy az adott törvény minden megjelenési formáját megismerhessük. További törvények megjelenésénél pedig a törvények közötti kapcsolati háló is más-más megjelenési módokat tesz lehetővé más-más tulajdonságok szerint.
A megismerés során a tulajdonságok is érzelmi szinten jelennek meg, melyeket nem tudunk pontosan meghatározni, csak azt tudjuk meghatározni, hogy hogyan jelennek meg a tulajdonságok, milyen reakciókat eredményeznek, ezért az állatok is élők, azaz folyamatosan változnak, de nem a tudattalanból, nem a vizekből jönnek, hanem a szárazon élnek, azaz a megismert törvényeket ismerjük meg általuk egyre több nézőpontból, egyre több megjelenési módban.
A tapasztalatok folyamatosan ismétlődnek, minden lehetséges értékelés szerint megjelennek a tapasztalatokban a törvények, melyeket megismerünk, és folyamatosan változnak az érzelmeink és a tulajdonságaink az ismétlődő tapasztalatok alatt. Mindez addig ismétlődik, amíg minden lehetséges megjelenési formát megismerünk. A megismerés során így egyre kevesebb érzelem és tulajdonság jelenik meg, mert a megismert törvényeket egyre tisztábban látjuk, míg végül már a jó és rossz értékelések nélkül is érzékelhetőek maradnak a tapasztalatokban, tudatossá válnak.
Az ismétlődő tapasztalatok során az érzelmek és a tulajdonságok megszűnnek, ahogy a tudásunk nő, és ítéletmentesen leszünk képesek látni azt, amit megismertünk.
A tudásunk növekedésével új törvények megismerésére, érzékelésére válunk képessé, melyeket újra a jó és rossz érzékelésekkel ellátva leszünk képesek érzékelni, és újra a megjelenő érzelmek és tulajdonságok teszik lehetővé, hogy minden megjelenési módjukat megismerjük. Az ismétlődés így sokszor csak körforgásnak tűnik, mert ugyanazokat a tapasztalatokat éljük át, de valójában egy spirálisan emelkedő megismerési utat jelentenek az ismétlődő tapasztalatok, melyek a teljes megismerés után újra kezdődnek, mert új törvények érzékelésére válunk képessé a megismerés során.
Mivel az új törvények a törvények közötti kapcsolati hálók alapján válnak elérhetővé az érzékelés számára, így a kapcsolati hálók miatt a korábban teljes mértékben megismert törvények az új törvények megjelenésével az életünkben további nézőpontokból, további értékelések szerint, további tulajdonságok szerint is megismerhetővé válnak, és a későbbi tapasztalatokban újra visszatérnek, ami megint csak körforgásnak tűnhet, de az újonnan megjelent törvények fényében mégis a megismerés folytatását jelentik.
Ezt a rendkívül bonyolult folyamatot fejti ki egyre részletesebben a Biblia, melyben a törvények a megismerhetőségük sorrendjében vannak bemutatva, mint egy jól felépített tananyag, ami segít eligazodni a tanulás során, amikor már képesek vagyunk értelmezni azt, ami a Biblia történeteiben megjelenik.
A hatodik nap az emberi test meghatározásával folytatódik, amin keresztül a tudat az anyagi világ érzékelését megkapja. Az emberi test egy terminál, amin keresztül az anyagi világot érzékeljük.
A tudat nincs jelen az anyagi világban, az első versek kimondják, hogy Isten megteremtette az Eget és a Földet, de a tudat nincs a teremtett dolgok között:
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet… és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett.”
A tudat azzal azonosul, amit megismer, de az emberi test az anyagi világban jelen van, így a test megjelenését is törvények határozzák meg, ahogy az érzékelést is, mely a test érzékszerveinek az érzékenysége és sebessége szerint van meghatározva térben és időben is.
A tudat ezért a testtel is azonosul, teljessé válik az azonosulás az érzékelés helyével, ezért tekintjük magunkat az emberi testtel azonosnak, amíg a megismerés során nem jutunk el annak felismeréséig, hogy valójában a tudásunkkal vagyunk azonosak.
A tudat megismeri a világot a tapasztalatok alapján, ezért lényeges a fenti idézet. A … helyén ez áll:
„A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén”
A világ létezik az Ég törvényei szerint, amit a tudat elkezd megismerni, és a megismerés során tudatossá válik az, amit megismert. A tudattalanul létező világ így az ember által válik tudatosan létezővé, aki időben és térben elválasztva, a jó és rossz értékelésekkel érzékelhetővé teszi az anyagi világban megjelent törvényeket, melyek először érzelmek formájában jelennek meg (vízi állatok), majd információvá válnak (madarak), később a tulajdonságai révén a megismert törvényeket minden lehetséges megjelenési módon megismeri (állatok), míg végül értékelések nélkül is tudatosan léteznek már a megismert törvények, így válnak az ember részévé, tudatosan létezővé.
A hatodik nap alapján az elválasztás, mely szerint az embert férfiúvá és nővé teremti Isten, így pontos értelmezést kap, nem mint az emberi test szerinti nemek meghatározása, hanem mint a tudatosodás folyamata.
A világ tudattalanul létezik, és a megjelenő törvények először tudattalanul jelennek meg. Érzelmek és tulajdonságok határozzák meg az embert, amelyek a tapasztalatok alapján értelmezésre kerülnek és az ember részévé válnak, majd a tapasztalatok során az érzelmek és a tulajdonságok folyamatosan eltűnnek a megismerés során, és teljesen tudatosan fognak létezni az ember által a megismert törvények.
Az érzelmek is tudatosnak tűnnek, a tudat az érzelmekkel is azonosul, mert azokat érzékeli a tapasztalatai során, ezért azokkal is azonosul, ahogyan a tulajdonságokkal is. Saját tulajdonságaikén éli meg a megjelenő tulajdonságokat. Az érzelmek és a tulajdonságok viszont nem jelentenek tudást, nem a megjelenő törvények vannak meghatározva, hanem a hatásuk és a megjelenési formáik.
A tapasztalatok során nem a tudat irányít, csak az érzelmek és tulajdonságok határozzák meg az ember reakcióit a megjelenő tapasztalatokra, így egy olyan én irányít, amit a tudat nem ismer még. A tudattalan én, a megjelenő törvények szerint jelenik meg annak függvényében, hogy a tudatos én mit tartalmaz, milyen tudás birtokában van, ezért a tudatos én meghatározása meghatározza a tudattalan ént is, de a tudat mindig csak azt ismeri, ami tudatossá vált, amit érzékelni és értelmezni képes jelenleg.
Így jelenik meg az értelme a látszólagos mondattani hibának a szövegben, ami szerint:
„Teremté tehát az Isten az embert”,
egyes szám harmadik személyben, és
„férfiúvá és asszonynyá teremté őket”,
többes szám harmadik személyben.