Hetedik nap: Tudatos létezés.

Hetedik nap: Tudatos létezés.

A teremtés hetedik ciklusa. A jelen pillanatban megélt tapasztalatok sora, amely innentől fogva állandó. A hetedik nap a jelenben való tudatos létezésre való felszólítás, mely a második ciklus alapján meghatározott.

1Mózes 2:3

A hatodik nappal a teremtés lezárult.

„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.”

A hetedik napot megszenteli Isten, és nem hoz létre több meghatározást, a világ kész, létezik.

A teremtési ciklusok alapján a világ nem úgy létezik, ahogyan mi emberek azt megtapasztaljuk. A második ciklus törvényei határozzák meg az időt olyan módon, ahogyan azt mi emberek érzékeljük, de a világ a leírás alapján nem a jelenben létező világot jelenti.

Ha végigmegyünk a hat nap leírásán, a teremtés ciklusain, akkor egyértelműen megmutatkozik, hogy az idő az érzékelés korlátozása miatt szükséges, hogy a világot részleteiben tudjuk megismerni.

A világ úgy létezik, ahogyan egy film létezik a szalagon, de ahhoz, hogy a film tartalmát fel tudjuk fogni, meg tudjuk érteni, egymás után kell megnéznünk a képkockákat olyan sebességgel, ami a számunkra ideális. Képzeljük el, hogy mit értenénk meg egy két órás filmből, ha olyan sebességgel néznénk végig, hogy öt perc alatt a végére érnénk, vagy éppen, ha öt nap alatt érnénk a végére. Ha minden képkocka egyszerre lenne kivetítve, akkor pedig egy teljesen fényes filmvásznat látnánk csak, amin semmit sem lehetne látni.

A harmadik nap a tapasztalatok sora és fajtái, nem a jelen pillanat meghatározását jelenti, hanem minden tapasztalatot, ami létezik, amit valaha megéltünk, vagy meg fogunk élni.

A negyedik nap nem a jelenleg rendelkezésünkre álló tudás és annak elemei meghatározásonként, hanem minden meghatározás, ami létezik. Számunkra olyan meghatározások, amiket a múltban ismertünk meg, és olyanok, amiket majd csak a jövőben fogunk megismerni, de a negyedik napon minden meghatározásra került.

Az ötödik nap a megismerés folyamatát írja le, és megmutatkozik, hogy a törvények megismerése csak meghatározott sorrendben lehetséges, mert a rendelkezésünkre álló tudás meghatározza, hogy minek a megismerésére vagyunk képesek jelenleg.

A hatodik nap nem csak a tapasztalatok anyagi megismerési formáit határozza meg, hanem azt is, hogy milyen sorrendben, milyen logika szerint kell, hogy megjelenjenek, újra és újra, más-más érzelmek jelenlétében és más-más tulajdonságok szerint értelmezve.

Számunkra, emberek számára a világ a jelenben érzékelhető, csak a jelen érzékelésére vagyunk képesek, de a Biblia leírása szerint a világ létezik teljes egészében. A világot úgy tapasztaljuk meg, mint egy filmet, pillanatról pillanatra. A múlt és a jövő csak a képzeletünkben létezik annak alapján, amennyit eddig megismertünk a világot meghatározó törvényekből, ezért a tudásunk növekedésével a múlt és a jövő mindig változik, hogy a jelenlegi tudásunkat tükrözze, de a valóság az alapján létezik, amit Isten meghatározott a hat teremtési ciklus alapján.

A hetedik nap ezért a létezés maga, ami számunkra az időben zajlik, de Isten számára a világ létezik teljes egészében és a második fejezet elején ezt nyíltan kijelenti a Biblia szövege. Miután ezt a kijelentést megtette, úgy folytatódik a szöveg, hogy:

„Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek.”

A Biblia leírásai innentől kezdve az ember számára megjelenő módon, időben mutatja be az Ég törvényeit olyan módon, ahogy az az ember számára felfogható és megérthető.

Látszólag egy második teremtéstörténet kezdődik, de valójában a hat nap alatt meghatározott törvények alapján a világ létezik, és a tudat megismerési folyamata szerint időrendben kerül bemutatásra a világ.

A hetedik nap a tudatos létezés, amiben mi a jelen pillanatot érzékeljük, mely a világ egy kicsiny szeletét mutatja csak meg, hogy ne csak egy nagy fényes napként ragyogjon a világ, melyben semmi sem különül el semmitől, semmi sem ismerhető meg, hanem a korlátozott érzékelésnek, ami egy idővonalon valósul meg, megismerhetővé váljon a világ minden részletében.

A hetedik nap a Biblia szövegében egy újra és újra visszatérő felszólítás is, a hetedik nap ünnep a történetekben, amikor nem szabad dolgozni. Ennek az értelme valójában az, hogy a hetedik nap mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy a világ létezik, nem mi alakítjuk a világot, csak a korlátozott tudásunk, a korlátozott érzékelésünk, és a jelenlegi tudásunk szerint megjelenő szabad akarat miatt látjuk a világot olyannak, amit mi alakítunk.

A Biblia szövegében Isten sokszor megjövendöli azt, hogy mi fog történni, sőt, azt is, hogy az emberek hogyan fognak reagálni, mi történne, ha így vagy úgy döntenének, és azt is, hogy végül hogyan fognak dönteni és mi fog történni.

Az ilyen leírások mindig visszautalnak a teremtés ciklusaira, és a hetedik nap jelentésére.

A hetedik nap, ami az első ünnepnap a Bibliában, folyamatosan rámutat arra, hogy a múltat és a jövőt csak a jelenlegi tudásunk szerint látjuk, de a jelenben megjelenő tapasztalatok mindig a világ összes törvénye szerint jelennek meg, amiből mi egyre többet vagyunk képesek érzékelni, ahogyan a tudásunk növekszik.

A tudásunk csak a tudatos jelenléttel képes növekedni, mert a múltban és a jövőben csak a jelenlegi tudásunk képes megjelenni, új információ nem. A múlt és jövő jelentősége mégis fontos az alapján is, ahogyan mi elképzeljük, mert a már megismert törvényeket képesek vagyunk olyan formákban is elképzelni, ahogyan az a valóságban nem jelenhet meg, de azt, hogy végül mi jelenhet meg a valóságban és mi nem, azt is csak a megvalósuló jelenben látjuk, a jelen tapasztalatai adnak visszaigazolást arról, hogy az, amit elképzeltünk megvalósítható, lehetséges-e.

A tudásunk szerint elképzeljük a jövőt, képessé válunk tervezni, egyre távolabb, egyre nagyobb intervallumban, de mindig a megvalósuló jövő, a valóság mutatja meg a jelenben, hogy az eddigi tudásunk mennyire felel meg a valóságnak, ami végül megtörténik.

A hetedik nap most van, mindig most van. A hetedik nap nem a folyamat, amit megélünk, hanem a létezés. Mi emberek mindig csak az idővonalon éppen megjelenő jelen pillanatban vagyunk a valóságban, de a valóság, a hetedik nap létezik, mindig is létezett és mindig is létezni fog, mi pedig ebből a valóságból mindig csak a tudatos jelenlét által érzékelhetjük azt a pillanatot, ami éppen megjelenik a számunkra.

Ahogyan egy filmből is éppen azt a képkockát látjuk, amit a vetítőgép éppen megjelenít, úgy a valóságból is éppen annyit vagyunk képesek érzékelni, ami éppen megjelenik az érzékszerveink számára, de a film létezik az elejétől a végéig attól függetlenül is, hogy mi éppen melyik részletét látjuk.