Negyedik nap: Értelem, érzelem és a tudás elemeinek meghatározásai.

Negyedik nap: Értelem, érzelem és a tudás elemeinek meghatározásai.

A teremtés negyedik ciklusa.

Az értelem és az érzelem meghatározása, amik a tapasztalatok által a tudáshoz, a konkrét törvények (csillagok) megismeréséhez és megértéséhez vezetnek.

1Mózes 1:19

Az első ciklusban az Ég törvényei megjelennek a Földön. A törvény attól törvény, hogy meghatározza valaminek a létezését, ami megjelenik az anyagi világban. A tudat jelen van, és a tudatos én kiemelkedik a tudattalan létezésből az alapján, hogy elkezdi érzékelni azt, ami megjelenik az anyagi világban.

A második ciklus meghatározza az időt, hogy a tudat időben és térben korlátozott módon érzékelje az anyagi világot, hogy el tudja különíteni az ég törvényeit, külön-külön lesz képes érzékelni és felfogni azt, ami megjelenik az anyagi világban.

A harmadik ciklus a tapasztalatok sora, mely a törvények megismerhetősége szerint sorba rendezi a tapasztalatokat, és mindig a megfelelő tapasztalatot jeleníti meg a tudatnak. A már ismert törvények meghatározzák, hogy minek a megismerésére vagyunk képesek jelenleg, mert a törvények közötti kapcsolati háló alapján csak azt tudjuk megismerni, amit a jelenlegi tudásunkhoz tudunk kapcsolni, ezért a tapasztalati sor a megfelelő sorrendbe rendezi a megismerendő törvényeket.

A negyedik ciklus az Ég törvényeinek az értelem által megfogalmazott formái, konkrét meghatározások, melyek csillagokként ragyognak a tudat számára. Az értelem meghatározásokat alkot a tapasztalatokból, melyek alapján még tisztábban képes érzékelni a megjelenő tapasztalatokat.

A tudatos én így kiemelkedik a tudattalan létezésből az által, hogy a megalkotott meghatározásaival azonosulva létezik az anyagi világban és a már megismert tudása énként jelen van a világban.

A tudat fénye a tudás, amivel rendelkezik, és a tapasztalatok alapján mindig új tudás válik elérhetővé és megismerhetővé a számára.

A negyedik ciklus így meghatározza a megismerhető tudást elemenként, meghatározásokként, az értelem által meghatározható egységekként.

A megismerhető tudásból a már ismert tudás a tudatos én része, a még nem ismert tudás pedig tudattalanul létezik. A tapasztalatok során a még nem érzékelhető és nem megismerhető tudás érzelmi hatásokként hat a tudatra, mert még nem rendelkezik olyan tudással, amihez kapcsolni tudná azt, ami megjelenik a tapasztalatai alatt.

A tudattalan én így mindig minden törvényt tartalmaz. A törvények egy része már ismert, ez lesz a tudatos én, egy része már érzékelhetővé vált, ez lesz a megismerhető tudás, ami megjelenik a tapasztalatokban, egy része még nem megismerhető, de már érzelmek szintjén megjelenik a tapasztalatokban, és a többi még érzelmi szinten sem érzékelhető törvények még teljesen elérhetetlenek a tudat számára, majd csak a tudás növekedésével válnak érzékelhetővé.