Mi a különbség a nagyobbik világító test és a világosság között?

A világosság jelentése: értelem, és a nagyobbik világító test jelentése is: értelem. Ez egy kis fogalomzavarnak tűnhet elsőre, de nagyon pontosan meghatározható a különbség a szövegben elfoglalt helyüket értelmezve.

A világosság az első napon lett meghatározva közvetlenül az ég és a föld meghatározása után. A világosság így az egyik legalapvetőbb meghatározás, amely a törvények közötti kapcsolati hálót és a törvények egymásra épülését jelenti. A törvények egymásra épülése azt jelenti, hogy a már létező törvények között jelennek meg az új törvények.

Egy új törvény megjelenése nincs hatással a korábban meghatározott törvényekre, de azok megjelenésére igen. A korábbi törvények meghatároztak valamit, és a meghatározások meg is jelentek az anyagi világban. Az új törvény megint csak meghatároz valamit, de nincs hatással a korábbi törvényre, viszont az, ami a korábbi törvény hatására megjelent az anyagi világban, az megváltozik az új törvény hatására.

Az anyagi világban megjelent valóságra így már több törvény hat, és módosul. Az anyagi világban való megjelenés megváltozása jeleníti meg a kapcsolati hálót, ami a törvények között létrejön. A korábbi törvény így korlátozó és szabályozó szerepet tölt be az új törvény számára, de az új törvény nincs hatással a korábbi törvényre, csak annak az anyagi megjelenési formáját szabályozza az új törvény értelme szerint.

A kapcsolati háló a törvények létrehozásának sorrendjében határozza meg, hogy melyik törvény hogyan változtatja meg az anyagi világban megjelenő valóságot, melyet a korábban létrehozott törvények már meghatároztak, az új törvények pedig tovább szabályoznak.

A sorrend nélkül nem lehetne meghatározni a törvények egymásra épülését, és ha a törvények hatásait más sorrendben értelmeznénk, akkor más valóság jelenne meg. A törvények közötti kapcsolati háló és a létrehozásuk sorrendje ezért nem időrendi sorrend, hanem a valóság megjelenésének értelmezése által megállapítható egymásra épülési sorrend, ahol az határozza meg a valóságot, hogy a törvények milyen sorrendben határozzák meg az anyagi világot.

A világosság ezért az első törvények egyike, mert az első vers mindössze annyit határozott meg, hogy a meghatározások jelenjenek meg anyagi formában, és a második vers már azt határozza meg, hogy az anyagi formában megjelenő valóságot a további törvények formálják tovább, azaz a már létező anyagi világra hatnak az újonnan létrehozott törvények, amely világ már létezik a korábban létrehozott törvények szerint.

Ez így eleve világos, de az anyagi világban ekkor még nem volt idő, mert az idő meghatározásai is csak később kerülnek sorra. A második napon, azaz a második teremtési ciklusban lett meghatározva az idő, és azon belül a jelen, a mennyezet, amely a valóság érzékelésének konkrétan meghatározott pontja lett térben és időben egyaránt.

Az idő meghatározása után pedig a harmadik ciklusban meg lett határozva a tapasztalatok sora az időben, ahol a jelen meghatározása után az idő egy folyamattá rendezi a tapasztalatokat. A tapasztalatok sora így konkrétan meghatározhatóvá vált a világosság, azaz a törvények egymásra épülési sorrendje szerint, mert a megjelenő valóság attól olyan, amilyennek megtapasztaljuk, hogy a törvények a meghatározott sorrend szerint jelentek meg az anyagi világban, és az anyagi világ megfigyelésével ez az egyetlen sorrend határozható meg, mivel a törvények egymásra épülésének sorrendje miatt pontosan egyfajta valóság jelenhet meg.

A negyedik ciklusban meghatározott nagyobbik világító így már egy olyan világban határozza meg az értelem megjelenését, ahol a törvények egymásra épülési sorrendje adott, létezik idő, és az időben a jelen pillanat, ahol a valóság érzékelhetően megjelenik.

Az időben megjelenő és a jelenben megtapasztalható valóságban megjelenő tapasztalatok is meghatározott sorrendben jelennek meg, hogy a törvények és a közöttük lévő kapcsolati háló az ismétlődéseknek köszönhetően felismerhető és megérthető legyen.

A tudat tehát a világot egy időbeli folyamatként tapasztalja meg, ahol a tapasztalatok követik egymást és ismétlődnek, így pedig felismerhetővé válnak a törvények és a közöttük lévő kapcsolati háló is. Az időben viszont az információk mennyisége korlátozott és a térben is korlátozott az érzékelésünk érzékenysége szerint a felfogható információk mennyisége.

A nagyobbik világító így ugyanaz az értelem, amely az első napon meg lett határozva, de a tudat időbeli és térbeli korlátozása miatt csak olyan mennyiségben áll a tudat rendelkezésére, amennyi információt a tudat képes befogadni.

A nagyobbik világító az értelem megjelenése a tudat számára, ami a rendelkezésre álló információból meghatározásokat hoz létre, felismeri a törvényszerűségeket az ismétlődéseknek köszönhetően, és az idő múlásával az egyre szaporodó tapasztalatoknak és információknak köszönhetően egyre több törvényt ismer fel és egyre több kapcsolatot fedez fel a törvények között.

A versek értelme szerint tehát a világosság, mint értelem már a kezdetektől létezik, időtlen és korlátlan, konkrétan meghatározza a törvények megjelenését és egymásra hatását. A nagyobbik világító pedig ugyanez az értelem, de a tudat számára az idő megjelenése után a tudat rendelkezésre álló információs mennyiségben áll rendelkezésre.

Kapcsolódó esszék és további tartalmak: