Miért van szükség az időre a tudat számára a megismeréshez?
A törvények felismerése csak akkor lehetséges, ha el tudjuk különíteni őket egymástól. Ezt az érzékelés korlátozása és fókuszálása teszi lehetővé.
A törvények és a közöttük lévő kapcsolati háló csak akkor ismerhető meg, ha képesek vagyunk elkülöníteni őket egymástól, egyenként értelmezni. Ehhez szükséges a valóság érzékelésének korlátozása időben és térben. A tapasztalati sor, amely egy idővonal a tudat számára, lehetővé teszi, hogy egy-egy törvényt képes legyen értelmezni.
A további tapasztalatokban megjelenő további törvények felismerésével a törvények közötti kapcsolati háló is felismerhetővé válik, mert az egymást követő felismerések lehetővé teszik a törvények közötti összefüggések és egymásra hatások felismerését is.
A megjelenő valóság folyamatosan változik, de a valóságot meghatározó törvények nem változnak. Isten a hatodik napon befejezte a világ törvényeinek a meghatározását és kijelentette, hogy nem változtat többet rajtuk. A hetedik nap a létezés, és a tudat számára a létező világból mindig csak a jelen pillanat érzékelhető, a tudat egy időbeli folyamatként érzékeli az anyagi világot.
A tudat a tapasztalatai alapján meghatározásokat hoz létre, amelyek leírják azt, amit megtapasztal, de a meghatározásai nem pontosak, mert az érzékelése korlátozott. A további tapasztalatai ugyan finomítják, pontosítják a meghatározásait, de azok mégsem tudják pontosan leírni azt, hogy mi fog történni a következő tapasztalataiban, azaz a jövőben, ezért mindig pontosítani kell a megalkotott meghatározásokat.
Az idő így lehetővé teszi Isten törvényeinek a megismerését, de korlátokat is állít elénk, mert csak lépésről lépésre haladhatunk, a jelen az egyetlen pont, ahol a meghatározásainkat tesztelni tudjuk.
Az idő nélkül a tudat a világot úgy érzékelné, mint amikor egy filmnek minden képkockáját egyszerre vetítenénk a vászonra. Az egymásra vetített képek nem lennének értelmezhetőek a tudat számára, az értelem nem látna összefüggéseket, csak egy teljesen fehér vásznat, amin nem tudna elkülöníteni semmit semmitől.
A törvényeket nem lenne képes az értelem megmutatni a tudatnak olyan módon, hogy a tudat azt képes legyen felfogni. Ezért olyan lényeges az idő. A tudat is korlátlan és időtlen, sőt, a Biblia első versei szerint nem függ a léte a világ létezésétől sem, de nem képes érzékelni a törvényeket, csak azok megjelenését, az anyagi világot. Az anyagi világ érzékelése által következtet a világot meghatározó törvényekre, és a tapasztalatai által képes azokat felismerni.
Az idő ezért alapvető jelentőségű a megismerés folyamatában, hogy a megismerés folyamattá tudjon válni, a tapasztalatok pedig elkülöníthetők legyenek egymástól és a megfelelő sorrendben jelenjenek meg.