Miben különbözik a tudatos és a tudattalan én?
A tudatos én az értelem által alkotott meghatározásokból áll, azokkal azonosul, míg a tudattalan én az értelem által még nem definiálható, de felismert ismétlődő reakciókból áll, amivel a tudat szintén azonosul.
A tudatos én meghatározásokból áll, melyeket az értelem hozott létre. Ha még nincs elegendő információ egy meghatározás megalkotására, akkor az értelem csak az ismétlődést és az arra adott azonos reakciót képes meghatározni, ami érzelemként jelenik meg. A tudat ezekkel az érzelmekkel is azonosul, de mivel nincs még felismert ok-okozati összefüggés a tapasztalatok és a reakciók között, ezért nem tudja megindokolni, hogy mit miért tesz, mi miért történik.
Az ok-okozati összefüggés hiánya jelenti a tudattalanságot, de mivel a tudat azonosul azzal, aki az érzést átéli és cselekszik, ezért a megjelenő érzelem is énazonos. Azért lesz ez az én tudattalan, mert a tudatban nincs meghatározás a tettei megindoklására.
A tudat fejlődési folyamatában a tudattalan énbe kerülnek be először a tapasztalatok alapján azok az ismétlődő tapasztalatok, melyeket az értelem már felismer a rendelkezésére álló információkból, és a későbbi tapasztalatok alapján majd meghatározásokat is képes lesz létrehozni hozzájuk.
A meghatározások kezdetben pontatlanok lesznek, ezért az érzelmek megmaradnak, és a tudat reakciói nem a meghatározásai szerint fognak alakulni, de később, ahogy a tapasztalatok szaporodásával egyre pontosabbá válnak a reakciók, az érzelmek egyre kisebb intenzitással jelennek meg.
Amikor a tudatos én meghatározásai már tökéletesen leírják a megjelenő tapasztalatot, az érzelem teljesen eltűnik, mert egyértelmű és ismert törvényszerűségként a tudat már pontosan tudja, hogy mi miért történik.
A tudatos és tudattalan én közötti határvonal ezért nem határozható meg pontosan, mert minden meghatározásunkat érzelmek kísérik, melyek még nem tökéletesen írják le a megjelenő valóságot.
A tudat fejlődése szerint az új törvények mindig érzelmeket váltanak ki először, melyeket egyre jobban megismerünk és megértünk, így az érzelmek folyamatosan gyengülnek és eltűnnek, de ez nem azt jelenti, hogy az ember érzelemvilága a fejlődés során elveszne, sőt.
A megismert törvények egyre több további törvény megismerését teszik lehetővé, melyek szintén érzelmekként jelennek meg először, amíg még nem tud az értelem meghatározásokat létrehozni a megjelenő új tapasztalatokra.
A már megismert érzelmek ezért mindig visszatérnek, ha új törvények jelennek meg felismerhető módon az új tapasztalatokban. Mivel a megismert törvények egyre több további törvény megismerését teszik lehetővé, ezért a megjelenő érzelmek is újabb és újabb formákban jelennek meg, így a megjelenő érzelmeknek is egyre több fajtája jelenik meg, melyek az érzelemvilágunkat is bővítik, fejlesztik, így a tudattalan énünk is egyre több érzelem felismerésére lesz képes, azaz a tudattalan énünk is folyamatosan fejlődik.