Mi a különbség a meghatározás és az érzelem között?
A meghatározás pontos definíció, míg az érzelem csak a tapasztalatok ismétlődésének a felismerése, ahol a reakciónk már ismert, de nincs még elég információ egy definíció létrehozásához.
A meghatározásaink és érzelmeink között nincs ilyen konkrét választóvonal, mert a meghatározásaink nem azonosak az Isten által alkotott meghatározásokkal.
Az ismétlődő tapasztalatok törvényszerűségekre mutatnak rá, melyek érzelmek formájában jelennek meg először, amíg nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ, hogy valamilyen formában meghatározást alkosson az értelem az ismétlődések megjelenésére.
Ha már lehetséges a meghatározás létrehozása, akkor a meghatározás pontosságának mértékéig tudatossá válik a tapasztalatokban megjelenő ismétlődés, de amíg nem pontos a meghatározás, addig az érzelem is jelen van a tapasztalatban. Minél pontosabbá válik a meghatározás a további tapasztalatoknak köszönhetően, annál kisebb mértékben kíséri az érzelem a tapasztalatot.
Az érzelem azért gyengül, mert egyre pontosabban sikerül meghatározni, hogy mi fog történni a tapasztalat újbóli megjelenésekor. Amikor már elegendő tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az Isten által megalkotott törvényt rekonstruáljuk a meghatározásunkban, az érzelem eltűnik, mert nincs már szükség rá, pontosan az történik, amit a meghatározásunk szerint várunk, mert a valóságot meghatározó valódi törvény válik ismertté a tudat számára.
A tapasztalati sor azonban nemcsak a törvénnyel ismertet meg bennünket, hanem a megjelenő érzelemmel is, melynek működését éppúgy megismerjük, mint a szóban forgó törvényt. A törvény megismerésével pedig újabb törvények megismerésére nyílik lehetőségünk, mert a megismert törvényhez kapcsolódó további törvények is érzékelhetővé és értelmezhetővé válnak az új ismeretnek köszönhetően.
Az újabb tapasztalatokban ezért újabb törvények jelennek meg, melyeket szintén nem tudunk néhány tapasztalat alatt pontosan meghatározni, ezért újabb érzelmek jelennek meg a tapasztalatok során, és a korábbi érzelmek is megjelennek új kontextusban.
Az érzelmeink tehát a megismerés folyamatában fontos, nélkülözhetetlen elemei a megismerésnek, mert amíg nem teljesen pontos a tapasztalataink értelmezése, addig az érzelmek teszik teljessé az ént, az érzelmeinkkel kiegészülve képesek létezni a meghatározásaink, melyekkel a tudat azonosul.
A feltett kérdés így: „Mi a különbség a meghatározás és az érzelem között?”, önmagában is pontatlan, mert a tapasztalatok által alkotott meghatározásaink a tapasztalatok során megjelenő érzelmekkel együtt képes csak létezni, mert a valóságban minden csak teljes harmóniában létezhet. Az érzelmeink így a meghatározásaink kiegészítői, amíg azok nem teljesen azonosak azokkal a törvényekkel, amelyeket az Isten határozott meg.
A harmónia nincs jelen, amíg a meghatározásaink pontatlanok, ezért a megjelenő érzelmek feladata, hogy a harmóniát fenntartsák a világban. Az érzelmeknek köszönhetően pedig bármilyen meghatározás megjelenhet a tapasztalataink során, amely a tapasztalatainkból megalkotható.
Csak azok a meghatározások nem képesek megjelenni a valóságban, amelyek olyan mértékben ellentmondanak a tapasztalatainknak, hogy azokat már az érzelmek megjelenése sem képes harmóniába hozni a valóság megjelenésével.
Az érzelmek tehát kiegészítik a meghatározásainkat, amíg azok pontatlanok, és az érzelmek által megjelenő akarat, mint kényszerítő erő, a tetteinket is szabályozza, akár a tudatos akaratunk ellenében is.