Miben különböznek a meghatározások és a csillagok?

A törvények is meghatározások, a különbség mégis óriási. Az anyagi világ létezését meghatározó törvények időtlenek, megváltoztathatatlanok és a létrehozásuk szerint meghatározzák minden további törvény megjelenési módját.

A törvények meghatározásának a sorrendje létrehozza a kapcsolati hálót, amely konkrétan meghatározza a törvények anyagi megjelenésének módját.

Az ember számára mindez megismerhető, de mivel az ember érzékelése nem korlátlan, ezért nem ismerheti meg a törvényeket olyan formában, ahogyan azt az Isten létrehozta. Az ember érzékelése térben és időben is korlátozott, ezért az anyagi világ egy folyamatként jelenik meg az ember számára, melyben a törvények megjelenési formáit érzékeli, nem pedig a törvényeket.

Az ember a tapasztalatai alapján felismeri a törvényszerűségeket, és meghatározásokat alkot a felismert törvényszerűségek alapján. Az így létrehozott meghatározásaink nem azonosak azokkal a meghatározásokkal, melyeket az Isten alkotott, de a további tapasztalatok alapján a meghatározásainkat egyre pontosabbá tudjuk tenni, míg elegendő tapasztalat után már a valódi, Isten által alkotott meghatározásokat is létre tudjuk hozni.

A felismert törvények lehetővé teszik, hogy a hozzájuk kapcsolódó további törvényeket is felismerhessük a következő tapasztalatainkban, melyek eleinte megint csak pontatlanok, de a további tapasztalatokkal egyre pontosabban meg tudjuk őket határozni.

Az időbeli megismerési folyamat ezért rendkívül korlátozott ahhoz képest, ahogyan a törvények valójában léteznek. Isten a hat teremtési ciklus alatt minden törvényt meghatározott, amelyek szerint az anyagi világ megjelent, méghozzá teljes egészében.

Mi az életünk során egy kicsiny szeletet ismerhetünk meg az időben és térben is végtelen anyagi világból, de a világ a Biblia szövege szerint létezik teljes egészében.

A csillagok így Isten törvényeit jelentik, melyek az éjszakai égbolton láthatóak, de a közöttük lévő kapcsolati háló nem látható, és a közöttük lévő különbség sem látható. Felismerhető a számunkra, hogy minden, ami a világon megjelenik, törvényszerűen jelenik meg, de hogy mik ezek a törvények és milyen kapcsolatban állnak egymással, nem ismerhető meg teljes egészében egy emberöltő alatt.

A tudatos én felismerései, a meghatározások, melyekkel a tudatos én azonosul, nappal „eltakarják” a csillagokat, mert a saját meghatározásaink szerint érzékeljük és értelmezzük a megjelenő világot. A meghatározásaink az érzékelésünket is meghatározzák, csak azt vagyunk képesek érzékelni a megjelenő törvényekből, ami valamilyen módon kapcsolódik a jelenlegi tudásunkhoz.

Ha tudunk olvasni, akkor a könyvek rendkívül jó információforrások lehetnek, de ha nem, akkor minden könyv ugyanolyan haszontalan a számunkra. Ha tudunk olvasni, de olyan könyveink is vannak, melyek általunk ismeretlen nyelven íródtak, akkor a könyveknek is lesz olyan csoportja, ami már kapcsolódik a jelenlegi tudásunkhoz, és olyan csoportja, amely haszontalan a számunkra.

A saját tudásunk ezen felül nem feltétlenül pontos. Ha olyan tudással azonosulunk, amely nem pontosan írja le a valóságot, akkor a tapasztalataink másként alakulnak, mint azt a tudásunk szerint elvárjuk és érzelmek is megjelennek a tapasztalatainkban, hogy az általunk elfogadott tudás megjelenhessen a valóságban.

Az Isten által meghatározott törvények szerint létezik a világ, de az általunk megtapasztalt világban, mely egy időbeli folyamat, a saját meghatározásaink is megjelennek.

A világ teljes harmóniában létezik, ezért a mi pontatlan meghatározásaink úgy képesek megjelenni a tapasztalatainkban, hogy az érzelmek által korlátozva van a megjelenésük. Minél pontatlanabb meghatározásokkal azonosultunk, annál erősebb érzelmek jelennek meg velük együtt a tapasztalatainkban, és így az érzelmeinkként meghatározható tudattalan énünk szerint vagyunk jelen a világban, hogy a világ harmóniája ne sérüljön.

A világ létezik tehát teljes egészében és a mi létezésünk is megjelenik az anyagi világban, aszerint, hogy milyen meghatározásokkal azonosulunk. A mi meghatározásaink megjelenése vagyunk mi magunk, az életünk az anyagi világban, mely valójában a világ méretéhez képest egy nagyon aprócska egység térben és időben is. A megjelenésünk mégsem boríthatja fel a világ harmóniáját egyetlen pillanatra sem, csak olyan meghatározások jelenhetnek meg, melyeket a tudattalan én érzelmekkel harmóniába tud hozni a világ törvényeivel.

A harmóniának köszönhetően tudjuk pontosítani a világról alkotott meghatározásainkat, és az ismétlődő tapasztalatokban mindig olyan eseményeket tapasztalunk meg, amelyek hozzásegítenek a meghatározásaink pontosításához, a fejlődéshez.

A csillagok tehát a valódi törvények, melyeket megismerni vágyunk, de a saját magunk által alkotott és igazságnak elfogadott törvények szerint érzékeljük a világot, melyeknek a létezését az érzelmeink teszik lehetővé.

A világ megismerésének a módja így maga az emberi élet, melyben minél jobban ragaszkodunk a saját értelmezéseinkhez, annál erősebb érzelmek kísérik azokat, és végül már az érzelmek sem képesek életben tartani azt, amit képviselünk.

Az általunk képviselt értelmezések akaratként jelennek meg az életünkben, míg a világ továbbra is az Isten által meghatározott törvények szerint létezik, melyet mi csak megtapasztalunk, nem pedig megváltoztatunk.

A megjelenő tapasztalataink meghatározottak, és arra szolgálnak, hogy a meghatározásainkat a világról, azaz önmagunkat változtassuk meg, hogy a megjelenő valóságot képesek legyünk egyre jobban megérteni.

A csillagok és a meghatározásaink így alapjában véve különböznek. Ez a különbség olyan mértékű, amilyen mértékben az akaratunk megvalósításán fáradozunk a megjelenő valóság ellenében.

Minél kevésbé akarjuk a világot megváltoztatni, annál nagyobb mértékben vagyunk képesek a saját meghatározásainkat megváltoztatni a megjelenő valóság szerint.

Amíg különbség van a megjelenő valóság és az általunk képviselt meghatározások között, addig a különbség szerinti mértékben érzelmek szabályozzák a létezésünket az anyagi világban, mert Isten törvényei között a mi meghatározásaink csak így képesek megjelenni. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy csak az érzelmeink kényszerítő ereje képes életben tartani azokat a meghatározásokat, melyekkel azonosultunk, melyek mi magunk vagyunk.

Kapcsolódó esszék és további tartalmak: