Hol van az Ég, és hol van a mennyek országa?

A jelen, amiben mindig vagyunk, lehet a pokol, lehet a mennyország, és lehet a kettő között bármi.

Az, hogy milyen a világ, amiben élünk, nem tőlünk függ, nem mi alakítottuk olyanná, amilyen. Még rövid távon is csak látszólagos az akaratunk hatása a világra, mert az akaratunk is a jelenlegi tudásunk függvénye, melyet az eddigi tapasztalataink határoznak meg.

Az, hogy a jelent milyennek látjuk, az az elvárásaink függvénye. A világról alkotott elképzeléseink meghatározzák, hogy mit akarunk.

Az akaratunk lehet teljesen más, mint amit tapasztalunk, és lehet azonos is azzal, ami történik, és a kettő között bármi. Az, hogy valójában mit akarunk, attól függ, hogy milyen értékeléseket tettünk magunkévá a tapasztalataink alatt.

Az értékeléseink is tanult, átvett elemzései a megtapasztalt valóságnak. Minél inkább leértékeljük azt, amit tapasztalunk, annál inkább szenvedés a világban való létezés, és minél kevésbé értékeljük bármilyennek is a tapasztalatainkat, annál inkább leszünk képesek megérteni, hogy mi miért történik, minek mi az oka.

Az Ég törvényeit ismerjük fel, amikor nem értékeljük a tapasztalatainkat, hanem megértjük, hogy mi miért történik, és így egyre inkább az Égben vagyunk, amíg ezt az ítéletmentes látásmódot képesek vagyunk fenntartani.

Ha elkezdődik az értékelés a tapasztalatok közben, akkor az értékelés szerint meg akarjuk változtatni a világot. A jóból többet akarunk, a rossznak értékelt tapasztalatokat el akarjuk tüntetni, meg akarjuk szüntetni, el akarjuk pusztítani.

A világ nem jó úgy, ahogy van, ezért meg akarjuk változtatni, és amilyenné változtatni akarjuk a világot, az tűnik az Égnek, a menyországnak, és minél nagyobb az elképzelt cél és a jelen között a különbség, annál inkább a pokolnak érzékeljük a jelent.

A jelen valójában nem lehet más, mint amilyennek tapasztaljuk, és a jövőt sem alakíthatjuk, mert nem ismerjük a világ törvényeit. A jelenlegi ismereteink és értékelésünk szerint akarjuk azt, amit akarunk, és mivel mást akarunk, mint ami van, ezért a jelen leértékelődik.

A változtatási szándék viszont meghatározott, mert a tudásunk is meghatározott. Mivel a tudásunk korlátozott, ezért nem értjük, hogy a jelen miért olyan, amilyen, és ha nem megérteni akarjuk a jelent, akkor megváltoztatni akarjuk, ez törvényszerű és meghatározott a tudásunk szerint megjelenő akaratunk alapján.

Nem lényeges, hogy mekkora tudással rendelkezünk jelenleg, nem a tudásunk függvénye, hogy képesek vagyunk-e a jelent a menyországnak látni, vagy pokolnak éljük-e meg.

A felismerés abban áll, hogy bármekkora is a tudásunk, tudjuk, hogy az egy korlátozott tudás, mert az ember érzékelése időben és térben is korlátozott.

Ha megértjük, hogy a tudásunk korlátozott, akkor megértjük, hogy a világ megváltoztatása nem lehetséges, mert mi nem formáljuk a világot, hanem megismerjük az életünk alatt. A világformáló szándékaink teljesen énazonosak és valósak, de a világ nem az akaratunk szerint formálódik, hanem az ég törvényei szerint.

Ha formálni akarjuk a világot, akkor attól függ, hogy jól érezzük-e magunkat a világban, hogy az akaratunk mennyire valósul meg. Ha megvalósul, boldogok vagyunk, ha nem, szomorúak, és a kettő között számtalan tapasztalat és érzelem megjelenhet.

Ha nincs jelen változtatási szándék, mert tudjuk, hogy a tudásunk korlátozott, és megérteni akarjuk a világot, a tapasztalatainkat, akkor az érzelmek megszelídülnek időlegesen. Amíg nincs változtatási szándék, addig a pozitív és a negatív érzelmek is visszaszorulnak és a valóság egyre érthetőbbé válik a tapasztalataink alatt.

A nyugalom és a béke jelenik meg, mert nem jön létre változtatási szándék. Ez az Ég megtapasztalása, ez a mennyország, és addig vagyunk benne, amíg meg nem jelenik valamilyen értékelés és valamilyen változtatási szándék.

A mennyország mindig itt van, soha nem tűnik el, de mi nem vagyunk mindig a mennyországban, értékeljük a tapasztalatainkat, akaratunk jelenik meg és formálni akarjuk a világot. Ez nem egy hiba a rendszerben, hanem a világ megismerésének a módja, de néha elég fárasztó, mivel mindig értékeléssel és elégedetlenséggel kell szembenéznünk. A jó hír, az örömhír az, hogy a mennyország mindig itt van, és ha csak időlegesen is, de képesek vagyunk nem értékelni a jelent és nem változtatni azon, ami történik, megpihenhetünk itt a mennyországban.

A megismerés folyamata pedig tovább folytatódik, tovább értékelünk, és újra meg akarjuk változtatni a világot, így egyre több törvényt ismerünk fel, melyek a világot meghatározzák.

A mennyország egy pihenőhely az élet során, melyben a tanulás folyamatos, és egyre több törvényt ismerünk meg. Az értékelések és a szabad akarat által megjelenő változtatási szándék egyre több mindennel ismertet meg bennünket a világot meghatározó törvények közül, hisz ez az élet értelme, de ha tudjuk, hogy a világ valójában az Ég törvényei szerint létezik, akkor megpihenhetünk a mennyországban, mielőtt az úton megjelenik egy újabb tapasztalat alapján egy újabb értékelés, amit nem kell elkerülnünk, mert ez a megismerés útja, amin haladunk a teljes megismerés felé vezető úton.

Az elképzelt tökéletes hely, ahol nincsenek ellentétek, nem létezik, mert az anyagi világban az ellentétek jelennek meg, az ellentétek válnak érzékelhetővé, ezért az ellentétek megszűnésével megszűnik az, ami korábban létezett az ellentétek által.

A mennyek országa, az Ég, az anyagi világban jelenik meg, a Földön, ezért a mennyek országa mindig itt van. Az, hogy milyennek látjuk éppen, attól függ, hogy hol járunk a megismerés útján, ami időben és térben is teljesen egyedi, de meghatározott és megváltoztathatatlan, mivel minden létezik, amit az ég törvényei meghatároznak. A jelent, a jelenben rendelkezésünkre álló tudást és a tudásunk alapján megjelenő akaratot is meghatározzák az ég törvényei, ezért mindez mindig jelen van.

Ég és Föld ugyanannak a világnak az anyagi és a szellemi formája. Az érzékelésünk szerint vagyunk mindig itt és most, ami meghatározza azt, hogy éppen most mit tapasztalunk meg, melyik részét ismerjük meg Isten országának.

Kapcsolódó Esszék és további tartalmak: