Miért nevezi Isten a mennyezetet Égnek?
A mennyezet a jelen, ahol mindig az ég törvényei jelennek meg. A jelenben mindig minden törvény érvényesül.
Az ember számára a világ megtapasztalása időben történik, mert a világot megismerni részleteiben csak úgy lehetséges, ha időben és térben is korlátozott az érzékelésünk.
A múltat és a jövőt csak elképzelni vagyunk képesek, de az elképzeléseinkben csak azok a törvények érvényesülnek, amiket már ismerünk. A múlt és a jövő mindig azt tükrözi, amit már tudunk.
A jelen viszont nem függ a tudásunktól, a valóságra az ég minden törvénye hatással van, függetlenül attól, hogy mi ismerjük-e azokat vagy sem.
A jövőt képlékenynek tartjuk, mert a tudásunk folyamatosan változik. A tapasztalataink által folyamatosan fejlődünk, tanulunk vagy éppen a téves elképzeléseinket ismerjük fel bennük, de valójában ez is a tanulás része. A jövő azért formálódik, változik, mert a tudásunk változik, és minden változással máshogy képzeljük el azt, ami következni fog.
A múlt szilárdnak tűnik, de valójában a múltban történt eseményeket is folyamatosan átértékeljük, ahogyan a tudásunk változik. A múlt is a tudásunk szerint alakul át olyan formává, amit jelenleg értelmezni tudunk.
A jelent értelmezni is csak a jelenlegi tudásunk szerint vagyunk képesek, és mivel nem ismerünk minden törvényt, ami a jelenben hatással van a világra, ezért az akaratunk is megjelenik, változtatni szeretnénk azon, ami van. Így a jelenben valóban jelen van az Ég, mert a jelenben az Ég minden törvénye hat, de mi a jelenből is csak annyit láthatunk, amennyit a jelenlegi tudásunk lehetővé tesz.
Isten Égnek nevezte a jelent, mert ha nem értékeljük azt, amit megtapasztalunk, akkor egyre többet vagyunk képesek érzékelni abból, ami van, ami létezik. Isten törvényei felismerhetővé válnak, ha nem megváltoztatni akarjuk a megtapasztalt valóságot, hanem megérteni.
„A mennyország itt van.” Időben és helyileg is mindig itt és most.