Miért szükséges az idő a megismeréshez?
A valóságban az Ég törvényei teljes harmóniában vannak. A harmóniában nincsenek ellentétek, nincs kontraszt, nincs érzékelhető felület. Az idő valójában az érzékelés korlátozása, ami által a valóságnak egy kis szeletét érzékeljük, mely elkülönül a valóság többi részétől és így felfoghatóvá, megismerhetővé válik.
Az idő csak az ember számára létezik. Az érzékelésünk korlátozott térben és időben is, ez teszi lehetővé a valóság érzékelését és megértését.
Idő nélkül a valóság olyan lenne, mint egy film, aminek a képkockái nem egymás után jelennének meg a képernyőn, hanem egyszerre. A sok kép valójában egy teljesen világos képernyőt eredményezne, amiben semmi sem volna kivehető, semmit sem volnánk képesek érzékelni. A megfelelő sebességgel egymás után megjelenítve a képeket viszont megjelenik felfogható módon a film tartalma.
Az idő ahhoz kell, hogy a valóságban megjelenő törvényeket el tudjuk különíteni egymástól, hogy felfoghatóak legyenek egyesével, önmagukban, és így nem csak a törvények, de a közöttük lévő kapcsolatok is érzékelhetővé válnak.
A törvények az anyagi világban megjelennek, de mi csak azt érzékeljük, amit az érzékszerveink lehetővé tesznek, és olyan sebességgel, ahogyan azt az érzékszerveink közvetíteni képesek.
A tudásunk is befolyásolja azt, hogy mit vagyunk képesek érzékelni, mert csak azt érzékelhetjük, amit valamihez kapcsolni tudunk. Korábbi tudásunk ezért szintén meghatározza azt, hogy mit vagyunk képesek érzékelni a valóságból.
A megismert törvényeket még jobban elkülöníti az értékelés, amivel a tapasztalatainkat ellátjuk, így egyre nagyobb kontraszt jön létre az érzékelt valóság azon része között, amit leértékelünk azzal szemben, amit jónak tartunk.
Az időben eltolva a tudásunk is változik, így egyre több módon tapasztalhatjuk meg a törvények anyagi megjelenését, így az idő a megismerés alapvető feltétele.
Az idő korlátozza az érzékelésünket és a tudásunkat is, mely nélkül a világ megismerése nem volna lehetséges, mert semmit sem tudnánk elkülöníteni semmi mástól. A világ létezik, de a tudat érzékelését korlátozva egy időbeli folyamattá változik a számunkra, ami korlátozott formában mutatja meg a világ minden részletét, így a legapróbb részletekig megismerhetővé válik minden, ami létezik.