Mi a kapcsolat a jelen és a megismerés között?
A valóságra az Ég minden törvénye hatással van, így tapasztalatok alapján ismerhetjük meg őket. A jelenben a valóság jelenik meg értékelésmentesen, ezért, ha nem értékeljük azt, amit tapasztalunk, akkor az értelem által megjelennek a törvények és a törvények közötti összefüggések.
A megismerés egy folyamat eredménye, mely a rendelkezésre álló információkban felismeri az ismétlődéseket, a törvényszerűségeket. A tapasztalatok alapján felismert törvények és a közöttük lévő kapcsolati háló folyamatosan bővül a tapasztalataink alatt.
A jelenben mindig több információ van, mint amit ismerünk, több törvény jelenik meg, mint amit eddig felismertünk, több összefüggés mutatkozik meg a törvények között, mint amit az eddigi életünk során megismertünk.
Új törvények és összefüggések felismerésére csak a jelenben van lehetőségünk, mert a jelenben a valóság jelenik meg, amire minden törvény hatással van.
A múlt és a jövő érzékelésére nincs lehetőségünk, így azok olyan formában jelennek meg a képzeletünkben, amilyen formát a jelenlegi tudásunk lehetővé tesz. Az elképzelt múltban és jövőben nem tud semmi újdonság megjelenni, csak azok az ismeretek, amikkel már rendelkezünk.
Új információ mindig csak a jelenből származhat, ahol olyasmi jelenik meg a tapasztalatainkban, amit még nem ismerünk, ezért valódi megismerés mindig csak a jelenben lehetséges.
A múltban és a jövőben, amiket elképzelünk, és a képzeletünk időtől független dimenzióiban, amiket létre tudunk hozni az elménkben, csak a már ismert törvények jelennek meg mindenféle lehetséges összefüggésben, amiből nem minden lehetséges, sőt, sok esetben tudjuk is, hogy a világ törvényei szerint a képzeletünk tartalma nem lehet valóságos, nem válhat valósággá.
A képzeletünk által létrehozott kapcsolati hálók létrehozása is a megismerés része, mert ezekről a kapcsolatokról mindig kiderül, hogy nem lehetséges az időbeni folytonosságot fenntartani. Azok a törvények és törvények közötti összefüggések, melyeket nem lehet fenntartani, csak időlegesen létezhetnek, ha a létezésükhöz szükséges ellentét is létezik, vagy meg sem jelenhetnek a valóságban, ha nem lehet egyensúlyt létrehozni, ami a létezését fenntarthatná legalább időlegesen.
Az értékeléseink teszik lehetővé a különféle képzeletbeli valóságok létrehozását, ahol az értékeléseink valóságosnak tűnnek, de mivel az értékelések nem a valóság megjelenésének részei, ezek a világok csak a képzeletünkben jelennek meg, és az elképzelt múlt és jövő is csak elképzelt valóság, amíg értékelést tartalmaz.
A jelenben azt tapasztaljuk meg, ami valóban létezik. A világ teljes harmóniában létezik, mert nem lehetséges máshogy létezni. A tapasztalataink ezért rámutatnak, hogy a valóság értékelésekor valójában csak az értékelésünk lehet valótlan, mert amit tapasztalunk, az létezik az Ég törvényei szerint.
A megismerés még a jelenben sem lehetséges, ha értékelésekkel látjuk el a tapasztalatainkat, mert akkor nem a harmónia megjelenését látjuk, hanem az ellentéteket, melyeket az értékelésünk hoz létre, és így nem megismerés zajlik a jelenben, hanem változtatási szándék jelenik meg.
Az értékelés hatására az értelem szabad akaratként, változtatási szándékként jelenik meg.
Ha nincs értékelés, akkor a tapasztalatokat az értelem nem akarja megváltoztatni, nem a szabad akarat lesz az eredmény, hanem a tapasztalatok alatt megjelenő törvényszerűségek felismerése, a megismerés.
A tudat mindig a jelenben van. Az értékelés eltakarhatja a valóságot, és a szabad akarat jelenik meg az értelem hatására, ami megváltoztatni akarja azt, amit a tudat megtapasztal.
Ha nincs jelen értékelés, akkor a valóság torzításmentesen jelenik meg és az értelem a megjelenő valóságban a törvényeket ismeri fel, amelyek éppen megjelennek.