Tenger: Tapasztalataink sora.

Tenger: Tapasztalataink sora.

A törvények együttes hatása, melyek formálják anyagi világunkat, olyan tapasztalatokat létrehozva, melyek által megmutatkozik egy-egy törvény.

1Mózes 1:9-10

A víz a törvények jelenléte az anyagi világban tudattalan formában. A tenger jelentése az idő meghatározása után a víz jelentésével azonos. Azért válnak a vizek tengerré, mert a tudat érzékelése korlátozott időben és térben.

Az anyagi világban megjelenő törvényeket a tudat csak a jelenben képes érzékelni, miután az idő feltételei meg lettek határozva, és így a jelen előtti és utáni anyagi megjelenések a tudat számára elérhetetlenek, ezért tudattalanul léteznek.

Az anyagi megjelenés, amit a tudat érzékel, valójában a tapasztalat, ezért az időben egymást követő tapasztalatok a tapasztalatok sora lesz, mely a jelenben egy folyamatként jelenik meg.

Az éppen megjelenő tapasztalat a „száraz”, mely a konkrétan megjelenő tapasztalat, amit az emberi testen keresztül a tudat érzékel.

A múlt és a jövő teljesen érzékelhetetlen, mert az érzékelés helye mindig itt és most van. A tudat által elképzelt múlt és jövő ezért csak a tudat jelenlegi tudása szerint létezik a tudat számára. A tudat a múltból annyit lát, annyit képes felidézni, amennyit a jelenlegi tudása és az emlékezete együtt képes értelmezni, és a jövőből is annyit képes elképzelni, amennyi a jelenlegi tudása alapján lehetséges.

A múlt és a jövő létezik épp úgy, mint a jelen, de az idő meghatározása után a tudat térben és időben is korlátozott módon érzékelheti az anyagi világ megjelenését, hogy képes legyen a törvények felismerésére, mert ha a teljes világot látná és érzékelné, akkor semmi sem különülne el semmitől a számára.

Képzeljünk el egy filmet, ami 60 képkockát jelenít meg másodpercenként. Egy másfél órás film így 324.000 képkocka. Ha ezt a rengeteg képet egyszerre vetítenénk ki egy mozivászonra, akkor csak egy teljesen fehér, fényes vászon lenne előttünk.

Egymás után levetítve a képkockákat viszont megjelenik előttünk a film tartalma a tudat számára értelmezhető módon. A száraz így az a képkocka, ami éppen elhalad a vetítőgép előtt és megjelenik a vásznon, a többi képkocka pedig a tenger, ami érzékelhetetlen, amíg a vetítőgép elé nem ér és meg nem jelenik, addig csak megtippelni tudjuk, hogy mi fog történni, a megjelenés után pedig újra érzékelhetetlenné válik, csak az emlékeinkben marad meg az, amit felfogtunk belőle.

A film viszont létezik, nem a film változik pillanatról pillanatra, ahogyan a vásznon megjelenik, hanem ott van a tekercsen és az idő miatt érzékelhető egy folyamatosan változó folyamatnak a vásznon.

A tenger érzékelhetetlen és megismerhetetlen, de a száraz folyamatosan kiemelkedik belőle és érzékelhetővé válik, hogy a tudat megismerje a világ törvényeit, a megjelenő valóságot.