Vízi állatok: Érzelmek.

Vízi állatok: Érzelmek.

A törvények hatása által létrejövő tudattalan folyamatok eredménye; az érzelmek. Nem együttesen az érzelem, mely a kisebbik világítóként lett meghatározva, hanem „nemük szerint”, azaz egy-egy vízi állat egy-egy érzelmet jelent. Nagy vízi állatok konkrét, meghatározható érzelmek, melyek befolyással vannak döntéseinkre.

Mózes1 1:20-23

A tapasztalatok ismétlődése teszi lehetővé a világot meghatározó törvények felismerését, melyet az értelem hajt végre a rendelkezésére álló információkból.

Az emberi test érzékeli az anyagi megjelenést, az anyagi világot, a második teremtési ciklus szerint meghatározva időben és térben korlátozott módon. Az így érzékelt idővonalon a megjelenő tapasztalatok a harmadik teremtési ciklus szerint olyan sorban jelennek meg, hogy az ismétlődő tapasztalatokban felismerhetők legyenek a törvényszerűségek, azaz a törvények közötti kapcsolati háló szerint, és az értelem ezekből az információkból képes legyen megalkotni a megjelenő törvényeket.

A tapasztalatok ismétlődése során először pontatlan meghatározásokat alkot az értelem, de a tudat minden meghatározással azonosul, amit az értelem megalkot, ezért olyan meghatározásokkal azonosulunk, melyeknek az elvárt eredménye nem jelenhet meg a valóságban. Ez okozza azt, hogy a tudat által megjelenik az akarat, mely aztán nem egyezik meg azzal, ami valójában megjelenik a világban.

Az akaratunkkal szemben megjelenő valóság ezért ellentmond annak, amivel a tudat azonosul, azaz a megjelenő akaratunkkal, melyet nem tudunk megvalósítani.

A tudásunknak ellentmondó tapasztalatok érzelmekként jelennek meg, melyek szintén „érzékelések”, mint minden más, érzékszerveink által közvetített információ, és a tapasztalatainkkal együtt belekerülnek abba az információs halmazba, amit az értelem felhasznál a tapasztalatok értelmezéséhez, és a meghatározásaink pontosításához, és természetesen új meghatározások létrehozásához is.

Az érzelmeink ezért olyan meghatározások formájában jelennek meg, ahol az értelem a tapasztalatok alapján olyan eredményeket lát, amiket nem tud meghatározások eredményeként leírni. A megjelenő tapasztalat eredményére nincs érvényes meghatározása, ezért az eredmény az érzelem, amely a tapasztalat eredményeként megjelenik, de nem alkotható meg a rendelkezésre álló információkból ok-okozati összefüggés.

Az érzelem tehát olyan eredmény az ismétlődő tapasztalatok során, melyet az értelem már felismer, mint ismétlődő mintát, de még nem tudja meghatározni, hogy miért jelenik meg pont az az eredmény, amit megtapasztalunk.

Ahogyan a tapasztalatok szaporodnak, már meghatározásokat is tud alkotni az értelem az egyre szaporodó információkból, egyre pontosabb meghatározásokat alkot az értelem, és így az érzelmek intenzitása csökken, vagy megváltozik maga az érzelem is. Mindig olyan mértékben jelenik meg az érzelem, amilyen mértékben a meghatározásaink még pontatlanok.

Az érzelem is a tudat érzékelése alapján megalkotott „magyarázat”, ezért ezekkel is éppúgy azonosul a tudat, mint a tudásával, azaz az értelem által alkotott meghatározásokkal.

A megjelenő akarat, a szabad akarat viszont mindig a meghatározások eredményeként jelenik meg, mert csak a meghatározásoknak vannak elvárt eredményeik. A megjelenő valóság viszont nem alkalmazkodik a megjelenő akaratunkhoz, hanem érzések megjelenésével korlátozza azt, hogy mit tehetünk, mit jeleníthetünk meg a világban a létezésünk során.

Az érzelmi válaszaink ezért mindig erősebbnek tűnnek, és a szabad akaratunk megvalósításával szemben jelenik meg sokszor, mint korlátozó tényező. Valójában az érzelmeink és az érzelmeink által adott válaszaink mutatnak rá, hogy mi a valóság, és hogy a szabad akaratként megjelenő elvárásaink mennyiben tévesek még és miben szorulnak pontosításra.

A világ teljes harmóniában létezik, mert a törvények időtlenek és örök érvényűek. Az általunk alkotott meghatározások megjelenése ezért csak az őket szabályozó érzelmeink szerint képesek megjelenni a világban, mint egy tökéletes szabályozó rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a világról alkotott meghatározásaink megjelenhessenek a világban.

Az érzelmek tehát Isten törvényei szerint jelennek meg és mindig az Isten törvényei szerint megjelenő válaszreakciók megjelenését biztosítják. A szabad akaratunk megjelenik a jelenlegi ismereteink, tudásunk szerint, de az érzelmeink által az a világ és azok a reakciók jelennek meg általunk is, amit Isten a hat teremtési ciklus során meghatározott.

Ebből a megismerési folyamatból következik, hogy a szabad akarat valójában teljes mértékben szabad, mert a világ törvényeinek megismerése egy folyamat, ahol az értelem mindig a rendelkezésre álló információkból alkot meghatározásokat, és minél pontosabbá válnak a világot leíró meghatározásaink, annál inkább egyezik a megjelenő akaratunk azzal, ami valóban történik.

Az akarat és a megjelenő valóság közötti különbség mértékében mindig érzelmek jelennek meg, melyek a meghatározott megismerési folyamatot fenntartják és szabályozzák.

„Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják.”