Milyen formákban jelenhetnek meg az Ég törvényei?

Az anyagi világ az ég törvényeinek a megjelenési formája. Az anyagi világot érzékeljük az érzékszerveinken keresztül, így a tudat számára információ jelenik meg valójában.

A tapasztalatok meghatározott sorrendben követik egymást, hogy a világban megjelenő törvényeket képesek legyünk felismerni a megjelenő információkból, melyek az érzékeléseinkből származnak.

A tudat valójában érzékeli a világot, és a tudat által érzékelt információkból az értelem alkot meghatározásokat. Az érzékelt információkkal nem azonosul a tudat, mert a tudat az érzékelő, így a külvilág megjelenéseként érzékeli a világot. Az információkból az értelem meghatározásokat hoz létre, ami már a tudat számára egy belső folyamat, mert nem érzékelésből származik a meghatározás, hanem belső folyamatként jelenik meg minden meghatározás, amit az értelem létrehoz.

A tudat ezért az érzékelt információkat a külvilággal azonosítja, míg az érzékelt információkból megalkotott meghatározásokat önmagával azonosítja. A világról alkotott meghatározásainkkal azonosulunk gyakorlatilag, ezért a meghatározásaink minket határoznak meg.

Az érzékelésünk korlátozott térben és időben is, ezért nem áll rendelkezésre elegendő információ, hogy a világ törvényeit létrehozhassa az értelem, de mindig a legjobb és legpontosabb meghatározásokat alkotja meg, amelyek a rendelkezésére álló információkból lehetségesek.

A tudat azonosul a megalkotott meghatározásokkal, és ezek alapján a meghatározások alapján megjelenik a jövő, az elképzelt jövő, amit a tudat meghatározásai előre vetítenek.

A meghatározások alapján előrevetített jövő viszont nem azonos a megvalósuló jövővel, a megjelenő tapasztalatokkal, mert az értelem által létrehozott meghatározások nem azonosak a világot meghatározó törvényekkel, az ég törvényeivel, ezért a valóság nem azonos azzal, amit a tudat vár.

Ez az akarat megjelenése a valósággal szemben, ami törvényszerűen megjelenik a megismerési folyamat során, mert a meghatározásaink nem azonosak a világot meghatározó törvényekkel. A meghatározásaink a madarak a szövegben, melyek a föld felett repdesnek, azaz nem jelennek meg a földön, mert a föld az anyagi világ megjelenése, amely Isten törvényei szerint jelenik meg. A meghatározások, melyekkel a tudat azonosult, ezért nem jelenhetnek meg az anyagi világban, de az akaratunkat meghatározzák, ezért jelennek meg az ég mennyezetén, azaz a jelenben, de nem jelenhetnek meg a valóságban, csak a képzeletünkben jelennek meg, elvárásokként, a szabad akarat megjelenéseként.

Amikor nem az jelenik meg, amit vártunk, akkor a valóság megjelenése érzelmeket hoz létre bennünk, melyek így pontosan leírhatók. A tudatunkban lévő meghatározások létrehoznak egy elvárt jövőt. Ha a meghatározásaink pontosak, akkor az elvárt jövő jelenik meg a tapasztalatainkban is, de ha nem az jelenik meg, amit várunk, akkor a megjelenő valóság ellentétbe kerül a tudat tartalmával, azaz velünk, az általunk elvárt jövővel, mely valójában az akaratunk, a szabad akarat megjelenése, ami csak bennünk létezik.

Az elvárt jövő és a megvalósuló jövő közötti különbség hozza létre az érzelmeket, melyek olyan „magyarázatok” a megjelenő valóságra, amelyeknek nem ismerjük az okát. Nem az jelent meg, amit elvártunk, ezért nem tudjuk, hogy miért az jelent meg, amit tapasztaltunk, de a tapasztalatok megmutatják a valóságot.

Mivel nincs magyarázatunk, amivel leírhatnánk a megjelenő valóságot, ezért azt, amit nem tudunk megmagyarázni, érzelmekként azonosítjuk, mivel más történt, mint amit elvártunk.

A meghatározások, melyekkel a tudatunk azonosult, a tetteinket is meghatározzák, de ha nem azt tesszük, amit vártunk, akkor ezeket a tetteket is az érzelmeknek tulajdonítjuk, érzelmi válasznak, ösztönös reakcióknak értelmezzük.

Az elvárt jövő és a megvalósuló jövő közötti különbség ezért érzelmek formájában jelenik meg, és a folyamatosan növekvő információkból az értelem egyre pontosabb meghatározásokat hoz létre. Az érzelmek megmutatják, hogy mi történik valójában, hogy miben különbözik a valóság és az akaratunk, amely a bennünk lévő meghatározások hatására keletkezik, mint jövőkép, mint elvárás, ami szerint a jövőnek alakulni kellene.

A megismerési folyamat a tapasztalatok sora alapján egy megismerési utat hoz létre, mert a rendelkezésre álló információk bővülésével meghatározott sorrendben jelennek meg a meghatározások, melyekkel a tudat azonosul, azaz a tudatos én változása is meghatározottá válik. A megismerési folyamat ezért meghatározza a megjelenő akaratunkat is, mely így meghatározza a megvalósuló jövővel szemben megjelenő tapasztalatokat, melyekben megjelennek az érzelmeink.

A szabad akarat így teljesen szabad, mert mindig azok szerint a meghatározások szerint jelenik meg bennünk, amikkel azonosultunk, azaz teljes mértékben a saját akaratunk, és ezért mindig pontosan meghatározható érzelmek jelennek meg a megvalósuló jövőben is.

Mindig az akaratunk megvalósítására törekszünk, de a valóság megjelenése meg lett határozva a hat teremtési ciklus alatt, így az akaratunk megvalósítása nem a megismerés útja, csak a megismerési folyamat során megjelenő ellentétek megjelenése, melyek az éppen aktuális tudásunk és a valóság közötti különbséget mutatják meg. A megjelenő érzelmeink rámutatnak a különbségre, ha iránymutatásként értelmezzük őket. Az érzelmek megmutatják, hogy mennyiben hiányos vagy téves az, ahogyan a világot értelmezzük jelenleg.

Ha megértjük, hogy miért nem az jelenik meg a világban, amit várunk, akkor a megjelenő szabad akarat nem a valóság megváltoztatására fog motiválni bennünket, hanem a meghatározásaink pontosítására, a világ törvényeinek megismerésére. Önmagunkat akarjuk megváltoztatni, hogy azok a meghatározások, melyekkel azonosak vagyunk, egyre pontosabban írják le azt, amit tapasztalunk.

Az út változik meg a megértéssel, nem az akaratunk megvalósítása lesz az elérendő cél, hanem a megértés. Nem a világban akarjuk megvalósítani az akaratunkat, hanem önmagunkat akarjuk formálni a megjelenő valóság szerint.

A megismerési folyamat megértése nem változtatja meg a folyamatot, hanem a folyamat része, olyan meghatározásokat hoz létre bennünk, amelyek a megjelenő akaratunkat változtatják meg. Nem a meghatározásaink szerint megjelenő jövő megvalósítása lesz a megjelenő akarat célja, hanem a megvalósuló jövő és a meghatározásaink szerint megjelenő elvárt jövő közötti különbség megértése. A megjelenő érzelmek pedig nem a valóság megváltoztatására fognak motiválni, hanem a megjelenő valóság megértésére, a még pontosabb meghatározások létrehozására.

Ez a változás a legjelentősebb változás egy ember életében, mert amíg az akaratunk szerint akarjuk formálni a világot, addig szemben állunk a valósággal és az érzelmeinkkel küzdünk, de amint ez megfordul, megszűnik a világgal való szembenállás és önmagunkat fogjuk formálni a továbbiakban.