Hogyan lesz az érzelemből meghatározás?

A tudat a testen keresztül érzékeli a megjelenő valóságot, az anyagi világot, és a test által közvetített információkat az értelem rendezi meghatározásokká. A meghatározásokkal azonosul a tudat, és mivel az információkat a test közvetíti, ezért a testtel is azonosul.

A meghatározásainkkal való azonosulás hozza létre az ént, az egót, és a meghatározásaink szerint megjelenő jövőkép az elvárt jövővé válik, ami nem más, mint az én szabad akarata, ami szintén a meghatározásaink eredménye, azaz teljesen törvényszerűen jelenik meg a meghatározásaink szerint.

Az elvárt jövő, mint a szabad akarat jelenik meg előttünk, de a megjelenő valóság nem a mi meghatározásaink szerint működik, mert az érzékelésünk korlátozott térben és időben is. A rendelkezésünkre álló információkból nem lehetséges azonnal megalkotni a valóságot meghatározó törvényeket, azokhoz több információ, azaz több tapasztalat szükséges, de azok a meghatározások, amikkel éppen azonosulunk, mindig létrehoznak egy elvárt jövőt, ami az akaratunkként jelenik meg bennünk.

Az elvárt jövő és a megvalósuló jövő közötti különbség miatt olyan tapasztalatokat élünk meg, amikre nincs érvényes meghatározásunk. Nem tudjuk, hogy miért történik az, amit megtapasztalunk, de a tapasztalatok ismétlődése által felismerjük, hogy törvényszerű működés van jelen a megjelenő tapasztalatokban.

A saját tetteink sem jelenhetnek meg az akaratunk szerint, mert a megjelenő valóság nem azonos az elvárt jövővel, ezért mi magunk sem azt tesszük, amit az elvárt jövőben tenni akartunk, azaz nem vagyunk képesek megvalósítani az akaratunkat. A valóban megjelenő tetteinkre pedig nincs érvényes magyarázatunk, ezért azokat érzelmek megjelenéseként azonosítjuk. Minél többször tapasztaljuk ugyanazokat a reakciókat önmagunk részéről, annál erősebben azonosulunk a megjelenő érzelemmel, mert nem ismerjük a megjelenő tettek okát, de mivel a tudat azonosult a testtel is, ezért ezeket a tetteket a saját tetteinkként érzékeljük, nem pedig a megjelenő valóság érzékeléseként.

Hiába gondolkodunk rajta, hogy mit miért tettünk, mert az akaratunkat láthatjuk csak tudatos tettekként. Az akaratunkkal nem egyező tetteinket ezért érzelmek megjelenésével magyarázzuk, mert a megjelenő törvényeket nem ismerjük.

A tapasztalatok viszont az időben folytatódnak a második ciklusban meghatározott időrend szerint és a harmadik ciklusban meghatározott tapasztalati sor szerint, ezért a további tapasztalatok alapján egyre több törvényszerűséget ismerünk fel és értünk meg, melyek magyarázattal szolgálnak a korábbi eseményekre is.

Minél pontosabban tudjuk leírni azt, amit tapasztalunk, annál kevesebb esemény és tett igényel érzelmeket, ezért a megismerés során az érzelmek intenzitása és száma folyamatosan csökken.

Az érzelmek tehát a saját reakcióink arra a különbségre, ami az elvárt jövő és a megvalósuló jövő között megjelenik. Minél nagyobb a különbség, annál nagyobb mértékben különbözik a saját tetteinkként megjelenő valóság az akaratunktól, és annál több és intenzívebb érzelem kíséri. A megismerési folyamat során a meghatározásaink egyre pontosabbá válnak, így a megjelenő akaratunk szerinti tetteink is egyre közelebb kerülnek a megjelenő valósághoz, azaz az elvárt jövő és a megvalósuló jövő közötti különbség egyre kisebb lesz, ezért egyre kisebb intenzitású és kevesebb érzelem szükséges a különbség kompenzálásához, de amíg különbség van az elvárt jövő és a megvalósuló jövő között, addig érzelmek is megjelennek, mert a tetteink különböznek az akaratunktól.