Miben különböznek a negyedik nap szerinti meghatározások Isten törvényeitől?

A tudat a tapasztalatai alapján rendelkezésre álló információkat képes az értelemnek átadni, és az értelem ezekből az információkból alkotja meg azokat a meghatározásokat, amelyekkel aztán a tudat azonosul.

A tudatos én ezekből a meghatározásokból áll, és ezek szerint a meghatározások szerint érzékeli a világot. Minél több meghatározással azonosult, annál több további meghatározás válik érzékelhetővé a további tapasztalataiban, mivel a meghatározásokhoz további meghatározások kapcsolódnak a meghatározások közötti kapcsolati háló szerint.

Nem arról van szó, hogy újabb érzékszervek válnának aktívvá, hanem arról, hogy a megjelenő valóság a tudásunk növekedésével még jobban értelmezhető, ugyanolyan tapasztalatok alapján a nagyobb tudás nagyobb mennyiségű információ értelmezésére képes.

Ha nem tudunk olvasni, akkor egy könyvben csak a képek jelentenek plusz információt a számunkra, de ha már megtanultunk olvasni, akkor ugyanaz a könyv sokkal több információt fog nyújtani. Az érzékelésünk nem változott meg, de a nagyobb tudás olyan információkat is hozzáférhetővé tett, amelyeket az olvasás képessége nélkül nem tudtunk értelmezni, mert nem volt olyan tudásunk, amihez kapcsolhattuk volna az érzékelt információkat.

Isten törvényei nem függenek a tudat érzékelési képességeitől és a jelenlegi tudásától sem. A világ Isten törvényei szerint létezik, és a törvények között teljes harmónia uralkodik, mert a törvények meghatározása során minden törvény csak olyan szinten változtatott a valóságon, ami a korábbi törvényeknek semmilyen módon nem mond ellent. Az új törvények mindig csak a már létező valóságot formálták tovább, mert ami már létezik, az meghatározások szerint létezik, és a létező meghatározások nem változnak meg az új meghatározások hatására.

Az anyagi formában megjelenő világ viszont minden újabb meghatározással megváltozik, strukturáltabb, részletesebben meghatározott lesz.

Isten törvényei időtlenek, ami azt jelenti, hogy az anyagi világban beállt változások a teremtési ciklusok során a teljes anyagi világban változásokat jelentenek. Nem az időben megjelenő valóság változik meg, nem az idővonalon lesznek más tapasztalatok, hanem a teljes idővonalon jelenik meg a változás, mert Isten törvényei nem függenek az időtől. Az idő is egy meghatározás, mely szerint a tudat számára határozott meg Isten egy időrendet, egy folyamatot, de a törvények nem az időrend szerint jelennek meg, hanem a meghatározásuk sorrendjében a teljes világban, minden időben és minden helyen megváltoztatják a világ anyagi megjelenési formáját.

A negyedik nap szerinti meghatározások ezért alapjaiban különböznek Isten meghatározásaitól, mert minden szempontból korlátozottak. Korlátozott a rendelkezésre álló információ, amiből az értelem megalkothatja őket, korlátozott a megjelenésük a világban, mert csak addig lehetnek jelen, amíg a tudat azonosul velük, és korlátozott a megjelenésük módja is, mert a világ harmóniája nem borítható fel.

A negyedik nap szerinti meghatározások, ha ellentmondanak Isten törvényeinek, akkor a meghatározással szemben megjelenő ellentétpár segítségével képesek megjelenni, hogy a világ harmóniája ne sérüljön.

Ha a meghatározások nem pontosak, nem tudjuk pontosan, hogy hogyan jelennek meg, akkor nem tudjuk, hogy valójában mi történik, amikor megjelenek, ezért érzelmek jelennek meg, amikor nem az történik, amit a meghatározásaink alapján várnánk.

Ha olyan törvényeket alkottunk, melyek ellentmondanak Isten törvényeinek és csak az ellentétpárjukkal együtt képesek létezni, akkor eleve nem ismerjük az ellentétpárt, és ezért a megjelenő érzelmek nemcsak a meghatározásunk megjelenésének nem várt következményei lesznek, hanem a tapasztalatainkban megjelenő ellentétpárok is érzelmeket fognak kiváltani, melyek az ellentétpárok létezésére mutatnak rá.

Ezek a meghatározások valójában nem léteznek Isten törvényei között, de az időben, melyben mi megtapasztaljuk a valóságot, megjelennek, mert mi azonosulunk ezekkel a meghatározásokkal, ezért a létük valójában a mi létezésünktől függ. A megismerés folyamatában ezért olyan meghatározások is megjelennek az életünk során, melyek nem Isten meghatározásai, hanem a mi értelmezéseink szerint jelennek meg, de Isten törvényei között, a törvények között uralkodó kapcsolati háló szerint.

Az ember jelenléte ezért valójában megváltoztatja a világot, melyet megtapasztal, azon az idővonalon, ahol az ember létezik, de ezek a változások a negyedik nap meghatározásai szerint már meghatározásra kerültek akkor, amikor az Isten a világ törvényeit meghatározta, azaz a hat teremtési ciklus negyedik ciklusában az ember által megjelenő minden változás meghatározásra került.

Mi emberek ezért folyamatosan változtatunk a világon, folyamatosan megjelennek a világban a saját meghatározásaink, de ezek nem mondanak ellent az Isten által meghatározott törvényeknek, hanem azok között, azokkal harmóniában, a megjelenő ellentétpárok és érzelmek segítségével teljes harmóniában jelennek meg.

Nekünk mindez nem tűnik harmóniának, mert a megjelenő valóság harmóniája csak akkor érthető, ha pontosan értjük a megjelenő meghatározásunkat, a megjelenő érzelmeket és a megjelenő ellentétpárokat, az ellentétpárokkal kapcsolatban megjelenő érzelmekkel együtt. Ez viszont nem lehetséges, mert a megismerés folyamata során éppen attól válnak megismerhetővé a meghatározásaink, hogy a tapasztalatokban elkülönülnek a meghatározásaink az ellentétpárjuktól, és érzelmek jelennek meg a nem várt megjelenési formák hatására.

A megismerés pont az által válik lehetségessé, hogy az Isten törvényeinek ellentmondó meghatározásainkkal azonosulni képesek vagyunk, azok megjelennek a világban az ellentétes meghatározásaikkal szemben, és amíg nem ismerjük pontosan, hogy hogyan jelennek meg ezek a meghatározások, addig a megjelenő érzelmek segítségével mégis pontosan az jelenik meg a tapasztalatainkban, aminek a meghatározások alapján meg kell jelennie.

Az ember által megalkotott meghatározások így addig képesek jelen lenni a világban, amíg az ember él, amíg az ember által a megjelenő valóság egy folyamatként van jelen a valóságban.

A negyedik nap törvényei így nem azonosak az Isten által meghatározott törvényekkel, a megismerési folyamat során mégis Isten törvényeit mutatják meg. Az ember által meghatározott törvények az Isten által alkotott világban jelennek meg az Isten által alkotott törvények között és az Isten által meghatározott kapcsolati háló szerint, mely az az anyagi világot teljes egészében meghatározza.

A negyedik nap szerinti meghatározások az anyagi világban addig képesek létezni, amíg az ember, aki a meghatározásokkal azonosult, jelen van. Az ember mindig egy idővonal szerint van jelen, és az idővonalon megjelenő tapasztalatai szerint áll rendelkezésre információ a meghatározások létrehozásához, amely meghatározások csak azáltal létezhetnek az anyagi világban, hogy az ember, aki azonosul a meghatározásokkal, jelen van az anyagi világban.

Az ember által alkotott meghatározások ezért nem örök érvényűek, csak azon az idővonalon léteznek, amit az ember is érzékelni képes az anyagi megjelenése alatt.

Az ember által alkotott meghatározások nem is megváltoztathatatlanok, mert a tapasztalatok során folyamatosan újraértelmezzük a meghatározásainkat, így valójában folyamatosan változnak, és ezzel párhuzamosan a megjelenő ellentétpárok is folyamatosan változnak, ahogy a megjelenő érzelmek is.

Ha az emberi test meghal, akkor véget ér az idővonalon az érzékelés, és véget ér az anyagi világban való megjelenés is, így azok a meghatározások, amelyekkel a tudat azonosult, megszűnnek az anyagi világban, így az ember által alkotott meghatározások addig vannak jelen a világban, amíg az ember jelen van.

A továbbadott tudás nem abban a formában marad meg, ahogyan az egy ember által jelen volt, hanem a másik ember által megértett értelmezés szerint, ami nem lehet azonos azzal ahogyan az az ember által jelen volt, mert a másik ember más tapasztalatok alapján alkotta meg az értelmezéseit, melyekkel azonosult és amelyek általa léteznek jelenleg.

A tudás ezért továbbadható, de az a megjelenési forma, ami általunk jelen van a világban, megszűnik a halálunkkal, és olyan formában marad jelen az anyagi világban, ahogyan azt a jelen lévő emberek értelmezése szerint megjelenni képes.

A negyedik nap szerinti meghatározások ezért mindig teljesen egyénre szabottak és addig vannak jelen az anyagi világban, amíg a meghatározásokkal azonosuló ember is jelen van.

Kapcsolódó esszék és további tartalmak: