Miért van szükség a Negyedik napra külön teremtési ciklusként?
Az idő és a tapasztalatok sorának meghatározása után szükségessé vált a törvények meghatározása olyan formában, ahogyan azok a korlátozott érzékeléssel rendelkező tudat számára értelmezhetőek.
A törvények időtlenek, korlátlanok és megváltoztathatatlanok, de idő nélkül nem lehet őket megkülönböztetni, és nem lehet felismerni a közöttük lévő kapcsolati hálót, az egymásra épülésük sorrendjét sem.
Az idő és a tapasztalatok sora teszi lehetővé, hogy a tudat számára felismerhetőek és értelmezhetőek legyenek a törvények. Így olyan módon jelennek meg a törvények az időben és térben korlátozott érzékelésnek köszönhetően, hogy azt a tudat képes értelmezni. Az így megjelenő törvényeket azonban képesnek kell lennünk leírni a korlátozott mennyiségű információval is, amely a tudat rendelkezésére áll a korlátozott mennyiségű tapasztalatok érzékelésével.
A nagyobbik világító így azt a korlátozott mennyiségű információt határozza meg, amely a tudat számára rendelkezésre áll, de elegendő ahhoz, hogy az értelem azokból meghatározásokat alkosson.
A kisebbik világító is konkrét mennyiségű információt jelent, amelyből az értelem már képes felismerni a törvényszerű működést, de ez az információs mennyiség még nem elegendő a meghatározások megalkotására, ezért csak az ismétlődések felismerhetőek a tapasztalatokban, és érzelmekként, érzelmi reakciókként lehetséges csak értelmezni őket.
Valójában a kisebbik világító a nagyobb, mert a kisebbik világító rendelkezésére áll minden információ, ami már a nagyobbik világítóban meghatározásként jelen van, de a kisebbik világító a tapasztalatok alapján azokat a „meghatározásokat” is tartalmazza, melyeknek még csak az ismétlődése állapítható meg, az oka nem meghatározható a rendelkezésre álló információkból.
A csillagok az Isten által meghatározott törvények, melyek korlátozott érzékeléssel nem felfoghatóak, de ahogyan a tapasztalatok szaporodnak, a tudat számára megismerhető formában megjelenek, és az értelem a tudat számára megérthető formában meg is határozza őket.
Isten törvényei így nem azonosak azokkal a törvényekkel, amelyeket mi képesek vagyunk megérteni, mert Isten törvényei korlátlanok, időtlenek és megváltoztathatatlanok, de mégis megismerhetővé válnak a negyedik nap meghatározásai szerint a tudat számára.
A világ létezik teljes egészében, mert Isten nem egy folyamatot határozott meg a világ létezésének, hanem a világ érzékelését tette korlátozottá az idő és a tapasztalatok sorának meghatározásával.
A folyamatban, ami számunkra az időben megjelenő valóság, az élet, a meghatározásaink megváltoznak, és az érzelmeknek köszönhetően meg is jelennek, és így a világ harmóniája sem sérül, de Isten törvényei nem változnak. Az ember számára folyamatosan változik a megjelenő valóság, de ez nem azt jelenti, hogy a világ, melyet Isten teremtett, megváltozna, csak azt, hogy a tudat számára a világ törvényeinek megismerése folyamatosan módosítja a világ érzékelését is, és így a világról alkotott képünk az, ami változik.
Gyakorlatilag mi változunk folyamatosan, de a világ változatlansága és stabilitása nem változik. A megismerés folyamata, a tapasztalatok sora meghatározásra került már az előző teremtési ciklusban. A negyedik ciklus azt határozza meg, hogy a tudat számára hogyan jelennek meg a törvények, a tudat hogyan képes felfogni és értelmezni a törvényeket, a tudat milyen formában képes meghatározni a korlátozott érzékelési képességeivel Isten törvényeit.