Mit jelent a Száraz a Teremtés könyvében?
Az idő meghatározásaiban a jelen pillanat a Boltozat vagy Mennyezet, és a jelenben megjelenő tapasztalat a Száraz. Ami időben a jelen, az térben a Száraz, a konkrétan anyagi formában megjelenő tapasztalat.
A törvények meghatározásai nem időrendi sorrendben, hanem az egymásra épülésük sorrendje szerint lettek meghatározva.
Az idő meghatározásainak létrehozása után következik a Tenger és a Száraz meghatározása, mert az előtt nem volna értelmezhető a tapasztalatok megjelenésének a sorrendje. Az idő előtt pedig nem lett volna értelmezhető a sorrend meghatározása, mert idő nélkül nem értelmezhető a sorrend fogalma.
Az idő meghatározása teszi lehetővé, hogy az anyagi világ érzékelését időben és térben korlátozott módon lehessen meghatározni és így egy tapasztalati sorrendet felállítani.
A tapasztalati sor pedig lehetővé teszi, hogy a tapasztalatok egymás után megjelenve külön-külön mutassanak rá egy-egy törvényre, egy-egy törvény megjelenési módjára.
A tapasztalati sor azt is lehetővé teszi, hogy a tapasztalatok ismétlődjenek. Ez szintén alapvető feltétele a megismerésnek, mert az ismétlődés révén ismerhető fel a megjelenő törvényszerűség.
Az anyagi világban megjelenő törvények állandóak, időtlenek és megváltoztathatatlanok, mert Isten a hatodik nap végén befejezettnek nyilvánítja a teremtést, kijelenti, hogy nem határoz meg több törvényt.
Ez az állandóság teszi lehetővé, hogy ugyanazok a törvények, ugyanolyan körülmények között ugyanúgy jelenjenek meg és így felismerhetőek legyenek az értelem számára.
Az időrendi sorrend ezért a jelenben megjelenő tapasztalatot kiemelt jelentőségűvé teszi, mert amíg a múltat és a jövőt csak a rendelkezésünkre álló tudásunk szerint tudjuk elképzelni, addig a jelenben megjelenő tapasztalat mindig a világ összes törvénye szerint jelenik meg.
A jelen tapasztalatában megjelenő törvényszerűségek így alátámasztják a helyes elképzeléseinket a világ törvényeivel kapcsolatban, rámutatnak a helytelen, téves elképzeléseinkre, és új törvényszerűségeket is feltárnak, amiket az ismétlődéseknek köszönhetően képes az értelem felismerni és meghatározni.
A Száraz ezért a jelen pillanatban megjelenő valóság, amit érzékelünk.
A valóság megjelenése az idő meghatározásai szerint egy folyamatként jelenik meg az életünkben, a jelen folyamatosan változik és folyamatosan megmutatja a világ törvényeinek megjelenési formáit.
A jelenben megjelenő tapasztalatok sora az élet, a tűz, melyben a tudásunk folyamatosan változik, növekszik, az ismétlődő tapasztalatok által edződik, a tévedéseinket megcáfoló tapasztalatok által tisztít.
Isten törvényei időtlenek, állandók és megváltoztathatatlanok, de az ember által alkotott értelmezések a valóság leírására folyamatosan változnak, mert a valóság nem változik, csak az idő teszi a számunkra egy folyamatosan változó folyamattá, mert az érzékelésünk, mint egy vetítőgép, folyamatosan jeleníti meg a tudat számára a tapasztalatokat a meghatározott sorrendben.
A tapasztalatok megismerésével pedig folyamatosan változnak az elképzeléseink a világ törvényeiről, folyamatosan változik a tudásunk. A tudásunk, mely valójában az Ember, mert a tudat azzal azonosul, amit megismer.
A világ értelmezéséből megalkotott meghatározásainkkal azonosulunk, ezek vagyunk mi, és ezek a meghatározások változnak folyamatosan, ahogy megismerjük a világot, mert a világ időtlenül létezik, ezért valójában az ember által alkotott meghatározások változnak a folyamat során.
A száraz így a jelenben megjelenő tapasztalat, ami a valóság azon szelete, amit éppen érzékelünk, mert az érzékelésünk időben és térben is korlátozott. Ez a korlátozás teszi lehetővé, hogy képesek legyünk a világ törvényeit elkülöníteni egymástól, és megismerni őket külön-külön.